• Csatorna-átalakulás és dalcsokor
  • Szemhéjpúder paletta-szemle – Elképesztő Rival-dobás a piacon
  • Filmszemle 2021 – Olaf karácsonyi kalandja
  • Megkésett HAUL – Gagyi termékek a jók között
  • Tavaszváró design Elsával



  • Az oldalon szereplő összes cikk, tanulmány a szerkesztő saját gyűjtésén alapszik, így engedély nélküli felhasználása oldaladon bármilyen formában tilos! Ha megtetszik bármely tartalom, előzetes chates kérés útján elvihető, de arrakérlek, írd ki a forrást! Köszönettel: Nyx Angel
    2019. április. 27.
    Nyx Angel
    És a harangok elnémultak…


    Már egy hete történt, ami elszomorított és egyben hatalmas döbbenetet keltett bennem: leégett egyik kedvenc művészettörténeti alkotásom, a Notre Dame. Nem fér a fejembe, hogyan lehetnek akkora idióták egyes munkások, hogy egy, amúgy is omlásveszélyes épület tetőszerkezetének restaurálásakor neki állnak cigizni az állványon, holott ez műemléki épületeknél sőt főleg tilos. Amúgy mamámtól hallottam ezt a hírt, mikor húsvéti ebédre voltunk hivatalosak hozzá párommal, és konkrétan azt hittem, rosszul hallok. Tegnap azonban tüzetesebben utána jártam a dolognak, és akkor összeállt a kép. Tátott szájjal, megrendülve hallgattam a híreket, amint azt mondják, hogy a Notre Dame, hiába, hogy megelőzték a teljes pusztulását, még így is rettentően omlásveszélyes, kockázatos a környéke a kárfelmérések szempontjából. Viszont a tűzoltók hibája is, hogy a tetőzet 2/3-ad része odalett, különösen kiemelve a hosszanti-és kereszthajó metszéspontján álló huszártornyot.

    Ami azonban még úgy is teljes szomorúságra ad okon nekem az, az, hogyha netán egyszer olyan szerencsém volna, hogy eljussak Párizsba, nem hallhatom a gyönyörű harangjátékot, mely 2013 márciusa óta, amikor is az épület megépülésének 850. évfordulójára a tornyából hiányzó harangok helyére újakat kapott, szinte ikonikus erővel bírt egészen 2019. április 15.-ig, amikor is a pusztító tűzeset történt. Tulajdonképpen egy jó darabig sem a turisták, sem a helyi lakosok nem gyönyörködhetnek a gyönyörű dallamban, melyet a külön összehúzott harangok kánonja adott:

     

     

    Az elmúlt napokban valahogy a Bullet Journal-öm tervezésénél is szeget ütött a fejembe a Notre Dame Ikonikus alakja, méghozzá a jövő áprilisi tervezőm fedőlapjánál. Ott azonban emléket szeretnék állítani művészettörténeti oldaláról megragadva a tűznek majdnem martalékává vált gyönyörű, gótikus épületnek. Remélem, sikerül megvalósítanom rajzban a most szinte teljesen romokban álló templom még ép verzióját, illetve, ha úgy alakul, tervezőimnél egyes harangjainak rajzát egyaránt.

    Most azonban, ahogy a bejegyzésem szalagcíme is utal erre a tűzesetre:

     

    A harangok elnémultak

     

    Nem zeng a Notre Dame, harangjai elnémultak,

    Szomorúan hallom, mit a madarak csipognak.

    E gyönyörű dallam, melyet hangjuk adott,

    Évekre talán, vagy lehet, örökre, de elhallgatott.

     

    Nem hallani a harangszót, mely csodálatos vala,

    Mely évekig volt a Miasszonyunk dala.

    Gyönyörű szólamok szentséges hada,

    Turistákat hagy szomorkodni vala.

     

    Új napra ébred egyszer a Notre Dame,

    S a harangszólam is újra szólhat majd talán.

    Boldogok lehetnek a turisták,

    Hisz újra dalolni fogja majd Miasszonyunk fenséges dalát.

     

     

    De addig is: nem zeng a Notre Dame, harangjai elnémultak,

    Szomorúan hallom, mit a madarak csipognak.

    E gyönyörű dallam, melyet hangjuk adott,

    Évekre talán, vagy lehet, örökre, de elhallgatott.

     

     

    Hozzászólások: