Péntektől vasárnapig Balatonlellén voltunk párommal. A városba péntek délután mentünk, és este fél 9-re értünk oda egy Fonyódig közlekedő gyorsvonattal. Elképesztő volt az a szépség, amivel Lellén szembesültem, arról nem is beszélve, hogy milyen hatalmas vendégszeretettel rendelkeznek a település lakói. Szombaton, mivel borongós, esős napunk volt, nem tudtunk elmenni fürödni a Balatonhoz, így B-tervnek felvetettem a lehetőséget, hogy Tihanyba látogassunk el. Erről a tihanyi helyzetről egyébként azt érdemes tudnotok, jó ideje el szerettem volna jutni oda, hogy megtekintsem az Apátság templomát. odajutás azonban kalandos volt, ahogy a visszaút is:  odafelé egy piros, “Siófoki Flirt”-elnevezésű vonattal mentünk, ami nem állt meg Szántódon, ahová a jegyünk szólt, így Siófokra utaztunk végül. A vonatút után elverekedtük magunkat a Siófoki Hajóállomásra, ahonnan egy gyönyörű étkezőhajó vitt minket a célhelyszínre délután 5-kor. Igaz, másfél óra volt az út, azonban kárpótolt minket az a hihetetlenül gyönyörű látvány, amit a Balaton és a környéke, mely elénk tárult a járműről:

 

 

A képen a következők lehetnek: égbolt, óceán, túra/szabadtéri és víz A képen a következők lehetnek: égbolt, óceán, felhő, túra/szabadtéri, természet és víz A képen a következők lehetnek: felhő, égbolt, óceán, túra/szabadtéri, természet és víz

 

Úgy este fél hét magasságában értünk Tihanyba, ahol a legfárasztóbb rész az Apátság felé vezető útszakasz volt, ugyanis borzasztó meredek lejtőn kellett felmenni, hogy a templomot megcsodálhassuk. Amint felértünk, benéztünk oda, és mint páran, mi is sunyiban lőttünk pár fotót a belsejében, habár a biztonsági emberke észrevett, és kiküldött bennünket, mivel valójában nem lehet bent fotót készíteni. A dugiban készült fotókat feltöltöttem Instagramra is, így azt a bejegyzést osztom meg veletek.:
 

 

 

 

 
A templom megtekintése után betértünk egy kisboltba, ahonnan sörkülönlegességekkel – melyeket Zircen készítenek, ez pedig két üveg levendulás sör volt – tértünk haza aztán késő este, viszont ez is kalanddal volt fűszerezve, ugyanis a Tihanyi Hajóállomástól a Révig 3 km-t gyalogoltunk, és folyton azért izgultunk, hogy sikerüljön a kompot elkapni, ami sikerült is, hiszen a fél 9-es hajót elkaptuk, amivel rendben megérkeztünk Szántódra, viszont ott következett a másik 3 km gyaloglás a vasútig. A kalandos barangolás lezárásaképpen, amint Lellére értünk egy hosszúra nyújtott éjszaka következett…

Hozzászólások: 0