Sziasztok!

Ma egy olyan témakörben hoztam nektek cikket, mely ezúttal a személyiségfejlődés lélektanának a tipológiai oldalát közelíti meg. Ezt azonban két részre fogom szedni, ugyanis két nagyon fontos tipológiával ismerkedünk meg ez esetben, a Hippokratészi és Kretschmer-féle személyiségtípusokkal. Lássuk az első típust!

 

 

Képtalálat a következőre: „kolerikus”

 

 

Az első tipológiai felosztás Hippokratész nevéhez köthető, aki elsőként tanulmányozta az emberek lelkét személyiségük alapján. Ő a négyféle testnedvet hívta segítségül, melyek alapján besorolta az egyéneket csoportokba. A négy testnedv ennek megfelelően a következő:

vér

sárga epe

fekete epe

nyák vagy váladék

Ez a tipológia azért is fontos számunkra, mivel ezzel az egyes személyek temperamentumára is nagyon jól rá lehet világítani, azaz Hippokratész a temperamentum alapján állította fel ezt a felosztást

A személyiségtípusok felosztása:

  • szangvinikus
  • kolerikus
  • melankolikus
  • flegmatikus

 

 

SZANGVINIKUS

A temperamentumot megnevező kifejezés latin eredetű, a „sanguis” szóból ered, mely azt jelenti, vér. Ebből kifolyólag az ilyen egyéniség élénk, mindig vidám. A szangvinikus embert az érzelmei uralják, kreatív és álmodozó egyéniség. Mivel alapvetően érzelmei uralják tetteit, nevezhető hangulatembernek is, azonban alapvetően jókedvű, magabiztos és optimista ember. Gyors az érzelmi reakciója, és érzelmeit gyorsan változtatja. Rendkívül barátkozós típus, spontán és közvetlen. Hirtelen haragú, viszont gyors megbocsájtásra képes. Annak ellenére, hogy nem igazán szeret dolgozni, az önkéntes munka és mások segítése nagyon is érdekli, személyisége nagyon megnyerő, viszont feledékeny mivolta miatt nem igazán lehet rá számítani. A szavak embere – azaz azonnal véleményt nyilvánít olyan dolgokról, melyek neki nem tetszenek. Az utóbbi dolgokat nevezhetjük negatív tipológiának is. További negatív személyiségjegyei:

 

  • naiv
  • hangos
  • sokat panaszkodik
  • koncentrálásra képtelen
  • felszínes és feledékeny
  • munkakerülő

 

 

KOLERIKUS

 

A kolerikus szó a görög „chole” szóból származik, mely voltaképp extrovertált típus meglétét feltételezi, a másik jelentése „sárga epe”.  Eredetileg az elnevezést a középkorban alkalmazták a haragvó emberekre, mivel az epét tekintették a harag kiindulópontjának. A kolerikus személyiség akaratember, minden elhatározását cselekvések sora követi. Munkamániás egyéniség, tökéletes vezetői hajlam, felkészültség, ambiciózusság és fegyelmezettség jellemzi. Temperamentuma forró, gyors és aktív. Nem igazán az érzelmek embere.

Magas motivációs készsége van, amiből kifolyólag magától kezd bele tevékenységébe és keményen meg is dolgozik célja eléréséért. Munkahelyén nagy odaadással tevékenykedik, általában sikeresen el is végzi feladatát, azonban, ha ez nem sikerül neki, hajlamos depresszióba esni. Jó csapatjátékos – avagy csapatmunkára kiváló.

Negatív oldala a hirtelen, ám hosszan tartó harag, nem ritkán bosszút állni is képes az őt ért sérelmekért. Ha valakit megbánt, nem kér bocsánatot tévedéseiért. További negatív jellemzők:

  • nem tűr hibákat
  • mindig ő a főnök „ő viseli a nadrágot”
  • érzelemmentes
  • igazi manipulátor

 

MELANKOLIKUS

 

A személyiségtípust megnevező „melancholia” kifejezés görög eredetű, jelentése fekete epe. Eredetileg egy olyan embert jelölt, aki búskomor, szomorkás, mélabús hangulatú, viszont mára már ez megváltozott, és mélyen gondolkodó lett az új jelentéstartalma.

A melankolikus személyiségre jellemző a sötét, búskomor temperamentum, ugyanakkor az érzelmei irányítják. Könnyen kimutatja érzelmeit. Keveset, vagy egyáltalán nem törődik a bátorító, derűs helyzetekkel, a múlton sokat töpreng – azaz sok ideig képes rágódni fájó emlékein. Önmagát hajlamos erősen lekicsinyelni, mások felett pedig ítéletet mondani. A jövőre nézve légvárakat épít az arról szőtt álmaiból. Szeret egy dolgot több oldalról szemlélni, lelkiismeretes és kreatív, megfontolt egyéniség.

Negatív oldala például a pesszimista látásmód és mazochizmus. További negatív személyiségjegyei:

 

  • könnyen esik depresszióba
  • csak a negatívumokra fókuszál
  • kritikus és bizonytalan
  • csupa ellentmondás
  • bizonyos mértékig hipochonder

 

FLEGMATIKUS

 

A személyiségtípus eredetileg a görög „phlegma”-szóból származik, melyek jelentése testnedv. Az ilyen személyiségű emberre jellemző, hogy lassú, hűvös egyéniség, aki érzelmeit nehezen tudja kimutatni. Jellemző rá a nyugodtság, higgadtság és kiegyensúlyozottság, és az élethez is ilyen módon áll hozzá. Akárcsak a kolerikus típus, ő sem nevezhető az érzelmek emberének. Egyes kutatók szerint a flegmatikus alkat túlságosan földhöz ragadt egyéniség, melyet azzal magyaráztak, hogy a melankolikus típussal egyezően ő is képes külsőleg szemlélni egy adott helyzetet.

Az ilyen egyénekre jellemző a többnyire befelé forduló, zárkózott életmód, a szegényes érzelmi élet. Nagyon kevés dolog tud neki örömöt okozni, és ugyanígy van az olyan esetekkel is, mikor kijön a sodrából. Az utóbbi eset arra utal, hogy nehezen lehet nyugalmát megzavarni. A flegmatikus ugyanakkor csendes, összeszedett, jó munkaerő és konfliktuskerülő személyiség.

Negatív tulajdonságai például az önelégültség és motiválatlanság. További negatív személyiségjegyei:

 

  • lusta
  • felelőtlen
  • önző
  • mindent túl könnyen vesz
  • nem szereti a változásokat

 

 

A négy típusnak azonban van egy kis problematikája, ugyanis pl. tisztán kolerikus vagy szangvinikus típus nincs, hanem ezek egy adott egyéniségben keveredhetnek, mint személyiségjegyek. További hibájuk (ez amúgy Kretschmer tipológiájára és az összes személyiség-tipológiára is igaz lesz), hogy nem természetes közegben vizsgálja az egyes személyiségek jellemzőit.

Hozzászólások: 0