Sziasztok!

 

Képtalálat a következőre: „christmas tumblr”

 

 

Nálam már Advent első vasárnapját megelőző napon – általában november 30. körül – elkezdődik a Karácsonyra való hangolódás, ami a lakás feldíszítését jelenti a legkülönfélébb karácsonyi dekorokkal. A díszítést követően mániámmá vált egy jó ideje, hogy a mobilkészülékem is kivegye a részét ebből a hajtásból, ugyanis minden egyes telefonszámhoz külön zenét rendelek, mivel így könnyebben ki tudom szűrni, ki hív, és nem kell állandóan meglesegetni a telefonomat ha xy felhív, hogy mégis ki az, mivel a zenékhez társítja az agyam a hívó feleket.

A másik ilyen mániám, ami nem feltétlen a karácsonyi hangulathoz kötődik, az, hogy mindig az aktuális évszakhoz kötődő Vivaldi-szerzeményt hallgatom. Jelenleg a Tél című művét, melynek második tételét zártam a legjobban a szívembe és nagyon rá vagyok feküdve a hangszeren történő megtanulására hallás után. Esetemben szinte ritka kivételnek számít, hogy egész kiskorom óta autodidakta (abszolút) hallásom van zeneileg, és képes vagyok ennek köszönhetően az esetek nagy százalékában visszajátszani hangszeren azt a dalt, amit hallok, már egy meghallgatás után. Talán ez is volt az oka annak, hogy szintén ez idő tájt szerettem volna olyan általános iskolába kerülni másodikos korom óta, ahol zenét tanulhatok, viszont érvágás volt számomra, hogy akadályozva lettem ebben, s ez életemre rányomta bélyegét, hiszen azóta nem találom a helyemet, akármelyik szakmáról is van szó.

Jelenleg azonban igyekszem karácsonyi témájú dallamokat játszani, ám néha becsúszik nem az ünnephez kapcsolódó is, mint például az “A Szultána” c. sorozat főcímzenéje, vagy a sorozat alkalmával felcsendülő dallamok bármelyike; esetleg a The Sims 3-4 főtémája, vagy játék alatt hallható témazenék egyes részei. A zenében nagyon otthon érzem magam, és életem egyik legfontosabb részét képezi, nélküle épp ezért nem tudom elképzelni létezésemet. Sokan azt tartják, “a zene gyógyír minden bajra”, és ez igaz is, hiszen ugyanúgy képes boldogsághormont adni az embernek, mint napi egy kocka csoki. Elvégre, ki a zenét szereti, már eleve nem lehet rossz ember.

Az utolsó, amit megemlítenék ebben a BLOGMAS-bejegyzésben, hogy meg vagyok bolondulva a fehér Ciklámenért, és ugyancsak mániámnak számít a Mikulásvirág is, hiszen az ember nem minden sarkon futhat bele ezekbe a gyönyörűségekbe. Nemrég párommal a Penny Marketben jártunk vásárolni, és én hiába, hogy eredeti terv szerint másnapra igyekeztem kaját venni, felborította a tervezetet a virágos stand és az ott felfedezett, előzőleg említett két növény. Eszméletlenül gyönyörű virágok voltak a kis standon, viszont sok már így is el volt hervadva, de sikerült még így is megtalálnom a két legszebbet közülük.

 

A képen a következők lehetnek: növény, virág és belső tér

 

Azt azonban tudni kell rólam, hogy már nem ezek az első próbálkozásaim a Ciklámen-és Mikulásvirág-tartásra, ugyanis Mikulásvirágból 4., Ciklámen esetén pedig legalább a 30. eset, hogy megpróbálok rájönni, hogyan tudnám megfelelő körülmények között tartani a két növényt úgy, hogy egyik se menjen tönkre olyan hamar. Eddig lekopogom, egész jól érzik magukat, mindkettő gyönyörű, de azért a félsz ott van, hogy nem tudok nekik megfelelő kertészük lenni, hiába igyekszem a számukra megfelelő lehetőséget biztosítani a hosszabb élettartam érdekében. Remélem, mostani harcom az életben maradásukért igazán gyümölcsöző lesz, és sokáig gyönyörködhetek majd bennük…

Hozzászólások: 0