Sziasztok!

Igen, jól olvassátok a mai BLOGMAS alcímét, ugyanis igyekszem behozni a szünidei lemaradásomat Harry Potterből, hogy 2020-ra ne tolódjon át egy filmrész se belőle, viszont mindig akad egy akadályozó tényező, mely okán tolódik előttem a filmek megnézése. Ezúton azonban két legyet ütöttem egy csapásra, ugyanis a HP3-4-et egyszerre néztem meg.

 

Képtalálat a következőre: „harry potter 3 intro gif”

 

Röviden a két filmről.:

 

 

HARRY POTTER ÉS AZ AZKABANI FOGOLY

A HP-széria ezen filmváltozatával egyáltalán nem vagyok a mai napig megbarátkozva. Igaz, 2 és fél óra tömény izgalomnak mutatkozik, de szerintem úgy összecsapták, mint pap a misét. A filmet Alfonso Cuarón, spanyol rendező dirigálta, viszont azt vettem észre, hogy csak részben követi a könyv cselekményvonulatát. Igaz, itt-ott fellelhető benne egy-egy normális olvasmány-foszlány, de engem nem győzött meg arról, hogy miként lehetne megszeretni ezt a filmrészt.

Ennek ellenére szívszorító élmény volt az, hogy a Csikócsőr névre hallgató hipogriffet egy diák, név szerint az öntelt Mardekáros Draco Malfoy hibája okán ki akarták végeztetni, mivel ő az egyik szereplő, akit megkedveltem a sztoriból; továbbá dementorcsókot akartak adatni Siriusnak, aki pedig ártatlanul ült az Azkabanban.

 

Kapcsolódó kép

 

Az igaz, hogy kiderül benne, nem Sirius Black árulta el Voldemortnak 13 évvel ezelőtt Harry szüleit, hanem Féregfark, és Lupin professzor vérfarkas-jelenetei is megelevenedtek, de én tartom magam ahhoz, hogy számomra nincs azon a szinten a film, ami képes lenne tartós figyelmet biztosítani megtekintés szempontjából…

 

 

HARRY POTTER ÉS A TŰZ SERLEGE

A kevésbé szeretett film után visszatért a Potter-szériába az élet Mike Newell dirigálásával. Newell volt ugyanis a HP4 rendezője, és igen, újra van értelme leülni a TV-képernyők vagy monitorok elé, és végigizgulni a filmeket, ugyanis végre hozzák a tőlük elvárt színvonalat – ez nem különösebben igaz a HP4-re is. Vicces jelenetekben nem szenved hiányt, s a könyvek cselekményvázlata is tökéletesen fellelhető a sztorivezetésben.

 

Kapcsolódó kép

 

Nagyon viccesnek találtam a Weasley-ikrek “produkcióját”, mikor Öregítő főzetet ittak csak azért, hogy bedobhassák nevüket a serlegbe, ám szépségesen meg is ütötték bokájukat, mely miatt egymásnak estek a másik felet hibáztatva. Viszont aljas húzásnak ítéltem meg az Alastor Mordon bőrébe bújt Barty Kupor viselkedését, hiszen kiderült, hogy, amiért Harryt hibáztatták, az ő műve volt – azaz ő dobta bele Harry nevét a serlegbe, csak azért, hogy a Trimágus Tusa alkalmával a zsupsz-kulccsá változtatott Trimágus Kupát érintve a Denem-sírhoz hoppanáljon, s találkozzon az általa legyőzöttnek vélt Voldemorttal.

Egyébként a HP4 teljes hossza 2 óra 45 perc, ha a stáblista részt is belevesszük a filmbe, ha azt leszámítjuk, 2 óra 32 percre rúg. Ezt a részt nagyon élveztem, aki nosztalgiázni vágyik, annak mindenképp ajánlom az első kettő film mellé megtekintésre.

 

 

Nos, ennyi lenne a mai BLOGMAS a dupla Harry Potter-rész kapcsán. Hamarosan újabb cikket hozok a HP-kategóriában, addig is további kellemes Karácsonyt kívánok nektek!

Hozzászólások: 0
2019. 12. 25.