Sziasztok!

Lassan egy hete van már munkám, aminek mondhatni örülök is meg nem is. Az öröm onnan fakad, hogy egyelőre úgy látom, aranyosak a kollégáim, az idősek is édesek, s rettentő hálásak. Maga a munkahely is elfogadható, viszont az nem tetszik benne, hogy sajnos sok gondozott az alap krónikus betegségén kívül sajnos benyelte a Sars-CoV-2-t. Nekem emiatt is, meg más okból kifolyólag is, nehézséget okoz a meló. Mivel kevés a gondozónő, így sajnos már a 3. naptól kezdve egymagamra vagyok utalva, mely kihívással abszolút nehezen birkózom meg. Annyira nehéz volt a két egyedül, egy szinten töltött nap első néhány órája, hogy második ilyen alkalommal már elsírtam magam az idegtől. Viszont akkor eszembe jutott az egyik kolléga tanácsa, és jobb lett a lelkemnek tőle.

Read more…

Back to top