Már egy hete történt, ami elszomorított és egyben hatalmas döbbenetet keltett bennem: leégett egyik kedvenc művészettörténeti alkotásom, a Notre Dame. Nem fér a fejembe, hogyan lehetnek akkora idióták egyes munkások, hogy egy, amúgy is omlásveszélyes épület tetőszerkezetének restaurálásakor neki állnak cigizni az állványon, holott ez műemléki épületeknél sőt főleg tilos. Amúgy mamámtól hallottam ezt a hírt, mikor húsvéti ebédre voltunk hivatalosak hozzá párommal, és konkrétan azt hittem, rosszul hallok. Tegnap azonban tüzetesebben utána jártam a dolognak, és akkor összeállt a kép. Tátott szájjal, megrendülve hallgattam a híreket, amint azt mondják, hogy a Notre Dame, hiába, hogy megelőzték a teljes pusztulását, még így is rettentően omlásveszélyes, kockázatos a környéke a kárfelmérések szempontjából. Viszont a tűzoltók hibája is, hogy a tetőzet 2/3-ad része odalett, különösen kiemelve a hosszanti-és kereszthajó metszéspontján álló huszártornyot.

Ami azonban még úgy is teljes szomorúságra ad okon nekem az, az, hogyha netán egyszer olyan szerencsém volna, hogy eljussak Párizsba, nem hallhatom a gyönyörű harangjátékot, mely 2013 márciusa óta, amikor is az épület megépülésének 850. évfordulójára a tornyából hiányzó harangok helyére újakat kapott, szinte ikonikus erővel bírt egészen 2019. április 15.-ig, amikor is a pusztító tűzeset történt. Tulajdonképpen egy jó darabig sem a turisták, sem a helyi lakosok nem gyönyörködhetnek a gyönyörű dallamban, melyet a külön összehúzott harangok kánonja adott:

 

 

Az elmúlt napokban valahogy a Bullet Journal-öm tervezésénél is szeget ütött a fejembe a Notre Dame Ikonikus alakja, méghozzá a jövő áprilisi tervezőm fedőlapjánál. Ott azonban emléket szeretnék állítani művészettörténeti oldaláról megragadva a tűznek majdnem martalékává vált gyönyörű, gótikus épületnek. Remélem, sikerül megvalósítanom rajzban a most szinte teljesen romokban álló templom még ép verzióját, illetve, ha úgy alakul, tervezőimnél egyes harangjainak rajzát egyaránt.

Most azonban, ahogy a bejegyzésem szalagcíme is utal erre a tűzesetre:

 

A harangok elnémultak

 

Nem zeng a Notre Dame, harangjai elnémultak,

Szomorúan hallom, mit a madarak csipognak.

E gyönyörű dallam, melyet hangjuk adott,

Évekre talán, vagy lehet, örökre, de elhallgatott.

 

Nem hallani a harangszót, mely csodálatos vala,

Mely évekig volt a Miasszonyunk dala.

Gyönyörű szólamok szentséges hada,

Turistákat hagy szomorkodni vala.

 

Új napra ébred egyszer a Notre Dame,

S a harangszólam is újra szólhat majd talán.

Boldogok lehetnek a turisták,

Hisz újra dalolni fogja majd Miasszonyunk fenséges dalát.

 

 

De addig is: nem zeng a Notre Dame, harangjai elnémultak,

Szomorúan hallom, mit a madarak csipognak.

E gyönyörű dallam, melyet hangjuk adott,

Évekre talán, vagy lehet, örökre, de elhallgatott.

 

 

Hozzászólások: 0
2019. 04. 27.