A testhőmérséklet

A testhőmérséklet egy kardinális tünetegység, mely két részből tevődik össze, a mag-és köpenyhőmérsékletből. Ha egyszerűsíteni szeretnénk, egyszerűbben úgy tudjuk megfogalmazni, hogy a test belső-és külső hőmérséklete. Maga a testhőmérséklet pedig nem más, mint a test anyagcsere-folyamatainak mellékterméke, a szervezet által termelt és a környezet felé leadott hő különbsége.
A szervezet hőmérséklete normális átlaghő esetén 36-37,5 °C, ám nem mindig helyes ez a megállapítás, ugyanis valakinél az alsó érték 35 °C-ban nyilvánul meg. A maghő mindig megbízhatóbb információt jelenthet számunkra, mint a külső hőmérséklet. Nyári melegben 37, téli hidegben 27 fok az átlagos belső hőmérséklet.

A testhőt az agy hőszabályozó központja szabályozza, mégpedig úgy, hogy a hajnali órákban a legalacsonyabb az értéke, majd a nappali órák folyamán lassan emelkedik, délutánra éri el maximumát, végül a kora esti órákra fokozatosan csökken. Ahogyan a cikk elején ezt láthattátok, a fokmérés lehetőséginek az egyik formája a a Celsius-skála, a másik pedig az angolszász országokban alkalmazott Fahrenheit-mérce, melyek mindegyike alkalmas a hőmérséklet mérésére. Normál esetben a napi hőemelkedési átlag 0.5 és 1 °C között ingázik. Ettől magasabb kilengés Hyperthermia, alacsonyabb eset pedig Hypothermia esetén figyelhető meg.

 

I. HYPOTHERMIA

A hypothermia alacsony testhőmérsékletet jelent. Ennek ugyanúgy, mint a láznak, léteznek fokozatai, viszont egyetlen egy esetben van olyan alkalom, amikor ez “megengedett” helyzet, az pedig a szívműtétek alkalma. Ekkor ugyanis ahhoz, hogy a műtétet el tudják végezni, 32°C-ra hűtik a szervezetet. Ez a mesterséges hypothermia. Egyéb esetekben azonban fontos odafigyelni, mert könnyen kihűléses halál lehet a test lehűlésének oka, ha nem kezeljük azonnal.

Kórosan alacsony testhőmérséklet-értékek:

 

  • Enyhe kihűlés: 35-33°C
  • Mérsékelt kihűlés: 32-28°C
  • Súlyos kihűlés: 28°C alatt

 

 

Ilyen esetben fontos azonnal elkezdeni felmelegíteni a testet, azonban ügyelni kell a fokozatosságra. Ha eszméletlen állapotban van a beteg, pl. fagyás esetén, melegített infúzióval pótolandó nála az elvesztett folyadékmennyiség. Az is fontos a fokozatos melegítésnél, hogy teljes testét takarjuk be annak érdekében, hogy teljesen felmelegedjen az illető. Ha eszméleténél van, kortyonként meleg tea, víz itatása indokolt.

 

 

 

III. HYPERTHERMIA

A hyperthermia magas testhőmérsékletet jelent magyarul. Ide tartozik pl. a hőguta, hőkimerülés is, melyek a túl meleg nyári napsütés hatására kialakuló magas testhőértékek. Másik válfaja a kardinális tünetek közé tartozó láz és annak típusai, értékei, melyekről rövid összefoglalót az alábbiakban, hosszabb elemzést pedig a Láz és típusai c. cikkemben olvashattok (melyben részletes leírás szerint megtaláljátok az összes láztípust és jellemzőiket).

Láz:  A láz a szervezet védekező reakciója, mely kedvezőtlen környezetet teremt az oda bejutott kórokozók számára, így azok képtelenek elszaporodni. A láznak több fajtája is van. Felosztásuk szerint lehetnek continua és recurráló típusúak.

 

 

  • Continua láztípusok: Febricula, Febris undulans, Febris remittens, Febris intermittens és continua
  • Recurráló láztípusok: Septicus láz, Postoperatív-és Neutropeniás láz

 

Kóros magas testhőmérséklet-értékek:

 

a.) HÓNALJBAN MÉRT MAGAS TESTHŐÉRTÉKEK

  • Hőemelkedés: 37-38°C
  • Láz: 38-39°C
  • Magas láz: 39-40°C
  • Túl magas láz: 40°C felett

 

b.) VÉGBÉLBEN MÉRT MAGAS TESTHŐÉRTÉKEK (0.5 FOKKAL MAGASABB ÉRTÉKEK)

  • Hőemelkedés: 37.5-38.5°C
  • Láz: 38.5-39.5°C
  • Magas láz: 39.5-40.5°C
  • Túl magas láz: 40.5°C felett

 

Amint a fentiekből kiderült számotokra, testhőmérsékletet és lázat mérni lehetséges a hónaljban és végbélben, viszont ezen kívül megmérhető még homlokon, szájban és fülben is.

 

 

TESTHŐMÉRSÉKLET MÉRÉSÉNEK TECHNIKÁI

 

I. TESTHŐMÉRSÉKLET MÉRÉSE SZÁJBAN

Szájban akkor mérendő, ha az egész testet borító pl. kiütéses megbetegedéssel van dolgunk, vagy az illetőnek hasmenése van. Ekkor fel kell hívni a kliens figyelmét arra, hogy a hőmérőzést megelőző fél órában ne egyen és igyon semmit, különben, ha evett-ivott előtte, csak fél óra elteltével mérhető meg a testhő-érték. Ha nincs ilyen probléma, akkor szájába helyezzük a hőmérőt, megkérjük, ajkaival fogja össze. Három percig mérjük, és 0.3°C-ot vonunk le az aktuálisan kapott értékből. A hőmérőt a lázmérést követően, amint eltávolítottuk a szájából, lefertőtlenítjük, a kapott értéket pedig dokumentáljuk.

 

 

II. TESTHŐMÉRSÉKLET MÉRÉSE VÉGBÉLBEN

Végbélben is mérhető a testhőmérséklet, egy erre speciálisan kialakított hőmérővel. Ez esetben egy síkosságot biztosító anyaggal bekenjük a hőmérő higanyos végén lévő lekerekített részt, majd feltoljuk a beteg anusába, miután neki kényelmes, oldalt fekvéses fektetési módba helyeztük. Az nagyon fontos, hogy csak akkor alkalmazandó ez az eljárás, ha előtte meggyőződtünk, nincs a kliensnek hasmenéses megbetegedése. A végbélhőmérőzést öt percig végezzük, majd az idő letelte után eltávolítjuk a hőmérőt. Letörölgetjük, s csak ezután olvassuk le a kapott értéket, melyből 0.5°C-ot vonunk le. A kapott értéket itt is le kell dokumentálnunk.

 

 

 

III. TESTHŐMÉRSÉKLET MÉRÉSE FÜLBEN

Fülben a maghőmérsékletet mérjük szintúgy, mint az előző két módszerrel. Itt a lényeg az, hogy a hallójárathoz tartunk bekapcsolva hőmérő-szerkezetet, melynek kijelzője felénk mutat.A hőmérő a dobhártya és a hallójárat fala által kisugárzott infravörös hullámokat érzékeli. A sugárzást az érzékelő érzékeli és hőmérsékletértékké számítja át. A legjobb eredményt akkor éri el, ha az érzékelő a középfülből, a dobhártyából származó infravörös sugarakat érzékeli. A környező szövetekből származó infravörös sugarak alacsonyabb mért értékeket eredményeznek. Előnye a fülhőmérőzésnek, hogy kifejezetten egyszerűen megállapítható segítségével a láz ténye, hátránya pedig abban rejlik, hogy nem ad mindig teljesen pontos értéket, ha fülzsíros lesz az érzékelő rész, még pontatlanabbá válhat a mérés.
Eljárási mód: Húzzuk a fület felfelé és hátra a hallójárat tágításához. Egy évesnél kisebb gyermekek esetében húzzuk hátrafelé a fülkagylót. A lázmérő csúcsát óvatosan vezessük a hallójáratba, amíg enyhe ellenállást nem észlelünk.
Néhány másodpercen belül a készülék hangjelzést ad, ez jelzi a mérés végét.
A hőmérsékletértékek különbözhetnek a két fülben, ezért a lázmérés mindig ugyanabban a fülben történjen.

 

TILOS TESTHŐMÉRSÉKLETET MÉRNI

  •  abban a fülben, melyben fülsérülés (pl. dobhártya-károsodás), illetve gyulladás van
  • fülműtéti beavatkozások gyógyulási fázisában lévő fülben
  • abban a fülben, amelyiket gyógyszeres kezelésben részesítik

 

 

IV. TESTHŐMÉRSÉKLET MÉRÉSE HÓNALJBAN

Hónaljban sztenderd állapot szerint mérünk testhőmérsékletet, amelynek feltétele az, hogy száraz legyen a kliens hónalj-árka. Ha azonban izzadt vagy más okból kifolyólag vizes, azt itassuk fel törlőpapírral vagy, ha kéznél van egy törülköző, akkor azzal. Ezt követően helyezzük be a hőmérőt (digitális esetben leellenőrizve működését és működőképes állapotában bekapcsolva!) a hónaljába. Ha a hőmérő digitális, 5-10 perc elteltével hangjelzéssel figyelmeztet, hogy elvégezte a mérést, az alkoholos hőmérőt pedig ugyanennyi idő után távolítsuk el.

 

 

FONTOS! Digitális hőmérővel történő mérést helyesen úgy kivitelezhetünk, ha a hangjelzés után még 30 másodpercig bent hagyjuk a beteg hónaljában, mivel a hőérték még ebben az intervallumban emelkedhet. Ha az értéknél nem történik elmozdulás felfelé, akkor távolítható el a hőmérő.

 

 

 

LÁZMÉRŐ-TÍPUSUK

  1. digitális lázmérő pl. fülhőmérő
  2. Higanymentes, hagyományos lázmérő
  3. Infrasugaras homloklázmérő
  4. Érintés nélküli, távhőmérők