Az érzékszervek anatómiája II. – A fül

A szem anatómiája után evezzünk egy kicsit másabb vizekre is, és nézzük meg nagy vonalakban a másik érzékszervünk, a fül anatómiai felépítését!

Az első és legfontosabb dolog, amit le kell szögeznünk a szerv kapcsán, hogy mint az emlősökben, mint pedig az embereknél a halláson kívül még egy nélkülözhetetlen funkciót is betölt, ez pedig az egyensúlyozás szerepe. Ezért is nevezik mindkét faj szempontjából az egyensúlyozás szervének is. Ha anatómiai szempontból megvizsgáljuk, akkor a fül a halántékcsont két oldalán, annak is a sziklacsonti részében, részint rejtetten foglal helyet a hallókészülékünk. Ehhez szorosan kötődik az erősítő készülék. A szervet három részre tagoljuk, amennyiben fel szeretnénk osztani anatómiailag. Ezek a következők:

 

  1. külső fül (auris externa)
  2. középfül (auris media)
  3. belső fül (auris interna)

 

AURIS EXTERNA (KÜLSŐ FÜL)

Ha kívülről befelé szándékozunk részeit kivesézni, akkor az első, amivel találkozunk, és szabad szemmel is láthatjuk, az a külső fül, vagy latin nevén auris externa. Ennek a résznek a feladata a levegőrezgések elvezetése a feladata. Küllemét tekintve a fej két oldalán elhelyezkedő, kagyló alakú szerv. Ehhez szorosan kapcsolódik a fülkagyló és a külső hallójáratok, valamint itt találunk szőrtüszőket is, melyek a fülnek a tisztulását segítik, s egyúttal védik a kórokozók általi behatásoktól is. Voltaképp a külső fül elülső-hátulsó irányból kissé lapított részei a következők:

 

  • fülkagyló (auricula)
    • amint neve is mutatja, kagyló alakú szerv, a fej két oldalán helyezkedik el
    • a külső hallójárat bemenetét tölcsérszerűen övezi
    • kifelé néző fele domború, ellen oldali pedig homorú
    • közepéből ered a hallójárat, mely a középfülbe vezet
    • vázát rugalmas porc alkotja, melyet kötőszövet és bőr kapcsol a koponyához
    • enyhén S-alakú képlet, melyben faggyúmirigyek foglalnak helyet; feladatuk a fülzsír termelése

 

  • fülkagyló pereme (helix)
    • a fülkagyló külső pereme, mely ívszerű képletet alkot a fülkagyló körül
    • gyökere a hallólyuk felett ered, alsó pedig fülcimpában végződik
    • alsó képlete a fülcimpa, mely porc nélküli, puha felszínű bőrredő

 

  • dobhártya (membrana tympanii)
    • külső-és középfül határán elhelyezkedő, kissé ovális alakú, kb. 9 mm átmérőjű rugalmas lemez
    • kiterjedése összességében 88 mm2, de ennek mindössze csak durván háromnegyed részét használjuk halláskor
    • külső részét bőr, belső részét pedig nyálkahártya borítja, a két réteg között pedig kollagénrostos váz található
    • ferde állású, ami azt jelenti, hogy a hallójárat síkjával 55°-os szöget zár be
    • belső felszínén a kalapács nyele striát alkot, mivel összenőtt a dobhártyával
    • közepe köldökszerűen behúzódott, maga a dobhártya pedig erősen csillapított, lineárisan rezgő lemez
    • kalapács és a hallócsontocskák felé továbbítja a hangrezgéseket

 

AURIS MEDIA (KÖZÉPFÜL)

A fül következő része befelé haladva a középfül, melyet szintén több anatómiai egységre tudunk bontani, melyek a következők:

 

  • dobüreg (cavum tympani)
    • levegővel telt, oldalsó-középső irányban összenyomott, nyálkahártyával bélelt üreg

 

  • fülkürt (tuba auditiva Eustachii)
    • másik, a fül-orr-gége orvosi elnevezése Eustach-féle kürt
    • a dobüreg sajátos képleteként ismert
    • porcogó része befelé V-alakban nyitott
    • 1/3 része csontos, 2/3 része pedig porcos, C-alakban hajlott csőszerű képződmény
    • a dobüreget a külső légnyomással kapcsolatba léptető rész, magának a dobüregnek a szájadéka
    • nyugalmi állapotban passzívan zárt, a nyelés vagy ásítás azonban megnyitja, ezzel levegőt juttatva a járatba
    • a dobüregben normális módon nyálka termelődik, melyet az Eustach-kürt továbbít az orrgarat felé
    • védelmi funkciót lát el, ami azt jelenti, hogy védi a dobüreget a fertőzésektől
    • hossza 37 mm

 

  • kalapács (mellus)
    • három részből áll: fejecske, nyak és nyél
    • a nyele – ahogyan már megemlítettem a dobhártyánál – összenőtt a dobhártyával, épp ezért striát alkot rajta, ezt a szakirodalom stria malleris-nek nevezi

 

  • üllő (incus)
    • két részből áll: test és nyúlványszárak
    • a test a kalapács fejével ízesül
    • hosszú szára a kalapács fejével párhuzamosan fut le, alsó része a kengyel fejével ízesül

 

  • kengyel (stapes)
    • részei: fej, talp és szárak
    • a kengyel feje az üllő alulsó részéhez illeszkedik, talpa pedig az ovális alakba; összeköttetést jelentenek a dobhártya és belső fül között