Az oldalon szereplő összes cikk, tanulmány a szerkesztő saját gyűjtésén alapszik, így engedély nélküli felhasználása oldaladon bármilyen formában tilos! Ha megtetszik bármely tartalom, előzetes chates kérés útján elvihető, de arrakérlek, írd ki a forrást! Köszönettel: Nyx Angel
Emésztőrendszer részletes anatómiája II.

Ebben a modulban kicsit részletekbe menően megismerjük az emésztésünk szervrendszerét, azonban kicsit részletesebben, mint azt eddig biológiából érinthettük régebbi tanulmányaink során. Igaz, már esett szó a részletes szervi anatómiáról olyan szempontból, hogy latinul minden egyes szerv neveivel megismerkedhettetek, viszont most más szemszögből fogjuk megközelíteni a témát.

 

Képtalálat a következőre: „emésztés gif”

 

 

Bizonyára sokan hallottátok már azt a szállóigévé vált mondatot, hogy:

 

Az emésztés a szájban kezdődik.

 

Ez a mondat így igaz, ugyanis amint magunkhoz vesszük a táplálékot, kell valami, ami falattá alakítsa, hogy a gyomrunk és más szerveink számára emészthető, raktározható legyen az étel. Ennek az első folyamata a fogak, nyelv és a nyálmirigyekből a szánkba ömlő nyál egymással való összedolgozása. A fogak ugyanis felőrlik a szájüregben lévő ételt, melyet a nyelv és nyál segítségével pépes anyaggá alakítunk.

Ebből máris tudunk következtetni, hogy az emésztőrendszer előcsarnoka a szájüreg, melyet latinul cavum oris-nak nevezünk; egész pontosan az ajkak, arc és szájüreg felső része. A szájüregben találhatók a fogak, melyekből csecsemőkorban elkezdenek kifejlődni a tejfogak – ezekből 15 darab foglal helyet szánkban. A kamaszkor közeledtével elkezdjük ezeket a fogazatokat lecserélni maradó fogakra, melyekből már 32 darab van.  A fogak feladata a  táplálék összedarabolása, és a fogmederben helyezkednek el, mégpedig úgy, hogy az alsó-és felső fogmederbe nyúló fogágy bemélyedésében kapnak helyet. A fogak a következő típusok szerint sorolhatók be.:

 

  • metszőfogak
  • tépő vagy szemfogak
  • kisőrlő fogak
  • nagyőrlő fogak

 

A fogak több részből állnak, melyeket most csak érintőlegesen említek meg nektek.:

 

  • zománc
  • dentin
  • fogbél
  • cement
  • fogágy
  • gyökérhártya
  • fogmeder
  • fogíny

 

Ugyanakkor befelé haladva megtaláljuk a szájban a nyelvet, mely egy jellegzetes alakú (egészen pontosan ék alakú) izmos szervünk, ami azon kívül, hogy a táplálék előemésztésben fontos szerep jut neki, még három szintén nélkülözhetetlen a szerepe.:

Segít a nyelésben, beszéd-és ízlelési folyamatokban is egyaránt.

A másik, ami szintén a szájüregben található, az a nyálmirigy. Ebből a szervből 3-3 pár van mindkét oldalon. Ezek a járulékos mirigyrendszer tagjai, lássuk a neveiket!:

 

  • glandula parotis = fültőmirigy
  • glandula submandibularis = állkapocs alatti mirigy
  • glandula sublingualis = nyelv alatti mirigy

 

1. GLANDULA PAROTIS

Az első a háromból, melyről röviden beszélni szeretnék nektek, az a fültőmirigy. Emésztőrendszerünk egyik legnagyobb mirigye (a járulékos mirigyek közül a másik a máj, melyről a későbbiekben még szót ejtek a cikkben – szerk.). Nagyobb részt az állkapocs alatt található, viszont egy kisebb része az arc felszínén kitapintható. Kivezető csatornája a második nagyőrlő fog magasságában ömlik a szájüregbe. Összetételét illetően ez a nyálmirigy savós szerkezetű.

 

 

2 GLANDULA SUBMANDIBULARIS

A latinul nehezen “emészthető”, magyar jelentésével azonban már könnyebben megjegyezhető nyálmirigyünk az állkapocs alatti mirigy. Röviden azt kell róla tudni, hogy savós-nyákos mirigyünk, melyet 7-8 gramm kötőszöveti sövényekkel ellátott képződmény oszt szét lebenyekre. Az állkapocs alatt lévő háromszögű teret teljes egészében kitölti, ugyanakkor kivezető csöve a nyelv alatt található.

 

 

3. GLANDULA SUBLINGUALIS

Az utolsó nyálmirigyünk a szájban található járulékos mirigyek közül a nyelv alatti mirigy. A nyálmirigy V-alakban megemeli a szájfenék nyálkahártyáját, ugyanakkor csak a középső (medialis) része rendelkezik kivezető csővel. A szerv oldalirányból nyomott, csepp alakú, vékonyabb része pedig hosszan hátrafelé nyúlik. Nyákos mirigy.

A nyálmirigyek által termelt folyadék a nyál, mely latinul saliva. Enyhén lúgos kémhatású, víztiszta és hígan folyó folyadék. Átlagos mennyisége 1-1.5 liter, viszont megjegyezendő, hogy ez azonban a szájüregbe bevitt táplálékmennyiség függvénye. Összetétele a következő: víz, ásványi sók, baktériumölő-és szénhidrátbontó enzimek (az utóbbiak esetében megjegyeznék két fontos enzimet: maltáz és ptialin)

 

A nyelvtől befelé haladva a következő a sorban a torok (faux).  Az egyik legfontosabb ismertetőjele, hogy a szájpadmandulákat itt találjuk, ezen felül azonban a garat és a szájüreg közötti összeköttetésként is funkcionáló szűk nyílás. A toroktól befelé haladva találjuk a garatot (pharynx), amelynek kettős funkciója van szervezetünkben: egyfelől a légzés kezdeti szakasza, másrészt pedig az emésztőrendszer kezdete is, ami annyit jelent, hogy mindkét szervrendszer szerves részét képezi. Ugyanakkor a garat egy izmos falú, és kb. 12 cm hosszú szervszakasz, mely a koponyalaphoz rögzül. Megemlítendő azonban, hogy a garatot három részre oszthatjuk, melyek a következők (egyébiránt erről majd kicsit részletesebben a légzőrendszernél fogok írni nektek, hiszen ott lesz nagyobb jelentősége a részeinek):

 

  • orrgarat
  • szájgarat
  • gégei garat

 

A garattól a gyomor felé haladva a következő szakasz a táplálék útján elérkezünk a nyelőcsőhöz (oesophangus), mely – egy felnőtt esetében – 25-30 cm hosszú, izmos falú, nyálkahártyával bélelt, kb 2 cm átmérőjű szerv. A gyomorral a gyomorszáj által kapcsolódik össze. Ha be szeretnénk tájolni, pontosan hol találhatjuk meg, akkor paraméterei a következők:

A nyelőcső a mellkasban, a gerincoszlop előtt, közvetlenül a légcső mögött helyezkedik el.

Feladata még az elhelyezkedési paramétereinél is egyszerűbb, hisz továbbítja a táplálékot a gyomor felé. Három részre osztható: nyaki, mellkasi és hasi nyelőcsőrész.

A nyelőcső után a táplálék útja a gyomorba (gaster, gastris) vezet. A szerv egyből három részre tagolódik, lássuk, melyek ezek:

 

  • cardia = gyomorszáj
  • corpus gastricus = gyomortest
  • pylorus = gyomorkimenet

 

Érdekesség: A “cardia” nemcsak gyomorszájat, hanem a keringési rendszer viszonylatában szívet jelent.

 

A gyomor első szakasza a gyomorszáj. Ez a szakasz a nyelőcsővel áll összeköttetésben, egyúttal itt kezdődik a gyomor. Ahogyan haladunk befelé a gyomorba, találjuk a gyomortestet. Ez a része a gyomornak 4 részből áll:

 

  • hosszanti izomréteg
  • körkörös izomréteg
  • ferde irányú izomréteg
  • gyomornyálkahártya

 

A fent említett részek közül a nyálkahártya a legfontosabb, hiszen itt az alkoholok és gyógyszerek képesek felszívódni. A gyomorban azonban tápanyag-felszívódás nincs, ahogyan szénhidrát-, fehérje- és zsíremésztés sem, mivel az utóbbit lebontani képes lipáz a savas környezetben nem tud megfelelően működni.

A harmadik része a gyomornak a gyomorkimenet. Ez a rész a patkóbél és gyomor között található körkörös gyűrűszerű rész. Összeköttetésben áll ezáltal a vékonybéllel is.

Ahhoz, hogy az emésztés bizonyos fokig megkezdődhessen a gyomrunkban, szükség van egy olyan emésztést elősegítő folyadékra, mely összedolgozza az oda bejutott táplálékot. Ez a folyadék pedig a gyomornedv. Mennyisége 1-1,5 liter, és több összetevő egységből áll.:

  • víz
  • gyenge erősségű sósav
  • ásványi sók
  • emésztést elősegítő enzimek

A gyomornedv elválasztása folyamatos, azonban éhgyomor esetén a sósav és az enzimek nem termelődnek. A gyomor háromféle mozgást végez, de, amint említettem előzőleg a fő feladata a táplálék gyomornedvvel történő összekeverése. Mozgásai:

Perisztaltika: A gyomorperisztaltika tulajdonképpen a szerv keverő mozgását jelenti. Ez esetben két különálló egységre bontható a mozgása, ugyanis zárt gyomorkimenet mellett kever, nyitott kimenetnél pedig továbbítja az előemésztett ételt.

Éhség perisztaltika: Az éhség perisztaltika a gyomornak az a mozgása, amikor tulajdonképpen jól hallható hangot hallat üres állapotban. Ez a jelenség az időszakonként változó, ún. gyomorkorgás.

Hányás: A hányás akkor következik be, mikor a hasprés hatására a táplálék a külvilágra ürül. Ezt a folyamatot első sorban az emésztőrendszer egyes részeinek ingerlésének hatására következik be, de bekövetkezhet a nyúlt velői központok ingerlésének okán is.

 

A gyomorban azonban az összedolgozott ételből előbb-utóbb gyomorpép alakul ki. Ez a pépes anyag az ott végbe menő kémiai feloldódás következménye.

Az emésztés idején a táplálék 2-8 órát tartózkodik, azonban egyes esetekben ez meghaladhatja a 16 órát is.

 

Ahogy a táplálék tovább “vándorol” az emésztőcsatornában, a duodenumon (nyombél, patkóbél) keresztül eljut a vékonybélbe (intestinum tenue). A szerv 3-4 m hosszú, melyet a hasfalhoz a hashártya (peritoneum) rögzít. Tulajdonképp itt szívódnak fel a tápanyagok, s kezdődik meg az emésztési folyamat legjava. Három részből áll, melyek a következők:

 

  • Duodenum = patkóbél vagy nyombél
  • Ieiunum = éhbél
  • Ileum = csípőbél

 

Ha a végéről haladunk, a csípő-és éhbél részeiről annyit tudni kell, hogy nem választhatók el egymástól, továbbá az ileum a hasfal középső részén függőleges, míg a ieiunum ugyanitt haránt irányú kacsokkal rögzül. A duodenum azonban, mint a vékonybél legelső szakasza kb 30 cm hosszú és patkó alakú. Három szakasza van:

 

  • felső vízszintes szakasz
  • függőleges, leszálló szakasz
  • alsó, vízszintes szakasz

 

 

FONTOS! A duodenum nemcsak a vékonybél kezdeti szakasza, hanem egyúttal itt található a hasnyálmirigy és az epe közös epevezetője is.

 

 

A vékonybél a gyomorhoz hasonlóan perisztaltikus és keverő mozgást végez. A perisztaltikát azonban ez esetben úgy képzeljük el, hogy ennek következményeképp a csípőbél felé “lökődik” a táplálék a szervből. Keverő mozgása esetén azonban ne a gyomoréval egyező mozgásra gondoljunk, hanem egy olyan dologra, mely olyan mozdulatokat eredményez benne, mintha a szerv araszolva haladna előre. Ez a fajta mozgás olyan helyzet, melynek következtében a bélfal szabálytalan időközönként egyes helyeken összehúzódik és kitágul.