Ebben a modulban elkezdjük taglalni a szaporodás szervrendszerét, méghozzá a női ivar-és nemi szervekkel kezdődően. Mielőtt azonban rátérnék az egyes szervrészek kifejtésére, lássuk, mi az a a szaporodás, vagy latin kifejezéssel élve: reproductio.

Az ember, ahogyan eddigi tanulmányainkból is megtudhattuk egy ivarosan szaporodó lény, melynek szaporodásához szükség van egy haploid pete-és hímivarsejtre. Ezek találkozásából jön létre a magzat.

A reproductio tehát:  az egyedfenntartáshoz szükséges folyamat, mely az egyedek számának növelését és a genetikai tartalom sokszínűsítését, változatossá tételét jelenti. A nemek kialakulásához szükséges a kromoszómák száma, melyekből már a megtermékenyülés idején kerül a hímivarsejtből a petesejtbe, tehát már akkor meghatározódik az, hogy fiú vagy kislány lesz a magzat (habár eleinte mindenki kislánynak készül, de a terhesség 7.-8. hetéig fejlődik azonosan a két nemhez tartozó embrió).

Ebből kiindulva az ember egyedfejlődése háromszintű folyamat, vagyis az alábbiak szerint osztályozható:

• kromoszomális szint: ezen a szinten, ahogyan már előzőleg is említettem, már a megtermékenyülés pillanatában eldől sorsunk.
• gonadális vagy nemi szervek szerinti szint: a terhesség 7.-8. hetétől válik ketté a férfi-női egyedfejlődési szakasz, innentől derül ki, hogy milyen kromoszómát hordozott magában megtermékenyítéskor a spermium.
• fenotípusos nem szerinti: itt a fontos szerep a nemi szervek kifejlődéséhez kapcsolódó biológiai változás a mérvadó.

Most, hogy röviden átvettük a reprodukció folyamatát, lássuk elsőként a női nemi szervek neveit latin-magyar szószedettel, aztán haladjunk végig mindegyiken a petesejt útját követve!

LATIN-MAGYAR SZÓSZEDET – NŐI NEMI SZERVEK

• ovarium = petefészek
• salpinx/tuba uterina = petevezeték/méhkürt
• uterus = méh
  • corpus uteri = méhtest
  • cervix uteri = méhnyak
    • canalis cervicis = méhnyak-csatorna
  • fundus uteri = méhfenék
  • cavum uteri = méhüreg
  • orificium internum uteri = belső méhszáj
  • ostium uteri = külső méhszáj
  • fornix vagnae posterior = hüvelyboltozat
  • vagina = hüvely

A MÉHET TARTÓ SZALAGOK ELNEVEZÉSEI

• ligamentum latum uteri = széles méhszalag
• ligamentum ovarii proprium = petefészekhez futó szalag
• ligamentum teres uteri = kerek méhszalag
• ligamentum transversum seu cardinale uteri = haránt kötőszövetes köteg

A NŐI IVARSZERVEK ANATÓMIÁJA

1. PETEFÉSZEK (OVARIUM)

A petefészek (ovarium) egy megközelítőleg mandula formájú és nagyságú páros szerv. A kismedencében, a csípőverőér oszlási szögletében találjuk, és a széles méhszalag hátsó részéhez rögzül (ligamentum latum uteri). Felső részét a méhkürt tölcsérszerű, rojtos végekkel ellátott tágulata fedi, alapállománya pedig sejtekben gazdag kötőszöveti egységekből áll, alsó pólusaikat pedig kötőszövetes rétegek rögzítik a tubaszöglethez. Maga, a petefészek különböző érettségű, megközelítőleg 1 millió darab petesejtet termel, ám ezeknek csak töredéke, mindössze 500 db érik meg. A petesejtek tüszőkben termelődnek, ám a tüszők tüszőhormont, oestrogent termelnek. A peteérési ciklus végén egyetlen petesejt szabadul ki a tüszőből, és ezzel egyidejűleg kifejlődik a sárgatesthormon is, melynek szerepét megtermékenyítés alkalmával a méhlepény veszi át.

A petefészek két rétegű kéregállományból áll, melyek a következők:

• külső, lazább kéregállomány
• belső, tüszőket tartalmazó kéregállomány

Vérellátása nagyon gazdag, fő érkötegét a hasüregi nagy erek alkotják. A főereken kívül más erek, pl. a méhkürtöt és méhet is ellátó verőerek is ellátják vérrel.

2. PETEVEZETÉKEK VAGY MÉHKÜRT (SALPINX, TUBA UTERINA)

A petesejt a tüszőrepedést követően a petefészekből a petevezetékbe kerül. A petevezeték (salpinx, tuba uterina) a petefészekhez hasonlóan páros szerv, mely csőszerű kismedencei szervünk. Megközelítőleg 10-13 cm hosszú, haránt futású és a petefészek közvetlen környezetéből a méhbe vezet.  Tölcsérétől nézve a méh ürege felé fokozatosan vékonyodik. Tölcsére része rojtos végű, a petefészekhez is részben tapad.

Mozgása a már az emésztőrendszernél is kitárgyalt perisztaltikus mozgás, mely ebben az esetben a falában lévő simaizomsejtek fokozatos összehúzódása lévén segíti a petesejt méhbe történő jutását. Belső felszínét redőzött nyálkahártya borítja, melynek erősségét a az adott méhkürti szakasz nagysága határozza meg. Hámfelszíne egyrétegű hengerhám, mely reagál a menstruációs folyamatok által kialakított változásokra. Sejtközi állományát csillós és csillótlan kehelysejtek alkotják. Hámfelszíne alatt laza rostos kötőszövet húzódik, melyek a redőinek vázát alkotják. A petevezeték külső falát a hashártya borítja.

FONTOS! A hashártyakettőzet legfelső, petevezetékeket rögzítő szakaszát mesosalpinxnak nevezzük. Ez a fogalom a méh két oldalán lévő méhszalagokat jelöli.

3. MÉH (UTERUS)

A petesejt utolsó útja a méhbe vezet. A méh (uterus) egy kb. 7 cm hosszú, nyaki részén 2,5, a méhfenéknél pedig 4 cm széles, erős falú páratlan szerv. A méhfal homlokirányban lapult, megközelítőleg 1 cm vastag. A kismedencéhez a széles méhszalag rögzíti, kimeneti nyílását a végbél (rectum) és húgyhólyag (vesica urinaria) között találjuk.

Részei:

• petefészkek
• petevezetékek
• méhfenék
• méhtest
• méhnyak
• méhfal
• belső-és külső méhszáj
• hüvely

Három nyílása van:

• 2-2 a méhfenéknél
• petevezetékek
• belső méhszáj (hüvelybe nyílik)

A méh nemszült nőknél 7 cm hosszú. Vérrel a következő erek látják el:

• belső csípőerek
• főverőerek: a kismedence oldalától a méhtest és méhkürt oldalsó határáig futnak
• vénák: belső csípővéna erei

MÉHNYAK (CERVIX UTERI)

A méhnyak (cervix uteri) mintegy 3 cm hosszú, 2,5 cm széles része a méhnek, mely a szerv alsó részén helyezkedik el, és a hüvelyben boltosul. Fala kötőszövetekben gazdag, belső felületét pedig hengerhám borítja. A méhnyak felnőtt nőknél hátrefelé hajlik, nemszült nők esetében henger alakú, azonban alakjára azonban a szülés és menopausa egyaránt nagy hatással van. (Mindkét esetben megváltozik ugyanis az alap, hátrahajló alakja. – szerk.)