DÜLMIRIGY (PROSTATA)

A dülmirigy (prostata) egy diónyi nagyságú, megközelítőleg 15-20 g súlyú, 30-50 mirigyből álló középvonali szerv. Állományának egy része jól fejlett simaizomkötegből áll. A prostata váladéka és a herék által termelt hímivarsejtek adják az ondót. Váladéka növeli az ondó térfogatát, kémhatása enyhén lúgos, 6,4 pH-értékű, és PSA-t tartalmaz. A szerv egy tokban foglal helyet, mely összehúzódásra képes. A dülmirigyet a húgycső lefele menetben fúrja át, és váladéktermelő mirigyek valamint simaizmok alkotják. Felső, szélesebb része a húgyhólyagot érinti.

A PROSZTATA VÁLADÉKA

Amint az előzőekből megtudhattuk, a dülmirigy egy olyan váladékot termel, mely megnöveli az ondó térfogatát. Azonban egy nagyon fontos tényezőről még nem esett szó, az pedig az, hogy ugyanakkor a térfogatnövelő hatása mellett segít a spermiumoknak a mozgásban is. Vitaminokban és nyomelemekben rendkívül gazdag folyadék, melyek közül néhányat felsorolok nektek az alábbiakban.:

• Kalcium
• Kálium
• Magnézium
• különböző foszfátok
• fibrinolizin
• fehérvérsejtek
• granulociták

A váladék az ejakulációs vezetéken halad keresztül.

HEREZACSKÓ (SCROTUM)

A herezacskó (scrotum) a hímvessző, a végbélnyílás és a combok között elhelyezkedő lebenyekből álló szervrész. Két lebenyből áll, melyek a fejlődés során összeforrnak, két szinte egyforma részt képezve. Ezeket a feleket a középvarrat fogja össze.  A herezacskó feladata a herék hőszabályozása, ugyanis, amint tanultuk az előbbiek során, a heréknek 35°C-os hőmérsékletre van szükségük ahhoz, hogy termelni tudják a spermiumokat. A herezacskó egyfajta termoszként működve látja el az állandó hőmérsékleten történő tartásukat. A szervrészt egy, az azt összehúzni képes simaizom képezi, mely hideg időben közelebb húzza a hímvesszőhöz, meleg időben pedig távolítja a heréket tőle.

HÍMVESSZŐ (PENIS) ÉS MAKK (GLANS PENIS)

A hímvessző (penis) szivacsos szövetekből álló henger alakú szerv, mely makkban az azt körülvevő fitymában végződik. A szivacsos állomány az egész szervet  a szivacsos testek hálózata veszi körbe, mégpedig a következő módon: felső részén egymással párhuzamosan kettő barlangos test fut, alsó oldalán pedig a harmadik szivacsos test, melyben található a húgycső. A két szeméremcsont ízesüléséről (symphysis) ered, mely tartást ad a hímvesszőnek. A szivacsos szövetek fő funkciója a penis segítése annak érdekébe, hogy ejakuláció alkalmával ne záródhasson el. Egy fontos sajátsága még van az anatómiai sajátságokon kívül az pedig az, hogy az embernek az állatokétól eltérően nincs penis-csontja.

A szaporodás szervrendszerének utolsó állomása mai anyagunkban a makk (glans penis). A makk a hímvessző erekkel gazdagon átszőtt elülső része, melyet a fityma fed. (A fitymát egyes kultúrákban a vallási okozatok miatt eltávolítják – ezt a folyamatot nevezzük körülmetélésnek. – szerk.) A szervrész a penis testénél vastagabb, és tartalmazza egyúttal a húgycső nyílását is.  A makk a hímvessző megduzzadt barlangos testjeinek meghosszabbodása, mely számtalan idegvégződésben gazdag, és emiatt különösen érzékeny az érintésre. A fitymához a kis fék (frenulum) végén csatlakozik. A fityma alatt húzódó mirigyek szmegmát termelnek, melynek eltávolítása a fityma alól fontos higénés folyamatot képez.

Most, hogy már a férfi nemi szerv részeivel is tisztában lettünk, nézzük meg példának okáért, mely betegségek támadhatják meg a nemi szerv bármelyik részét!:

• phimosis = fitymaszűkület
• hydrocele = herevízsérv
• orchitis = heregyulladás

FONTOS! Az orchitis sokszor szövődményként jelentkezhet a járványos fültőmirigy-gyulladás esetén. Ennek következtében a fiatal fiúk későbbi életciklusuk során sterillé válhatnak.

• epididymitis =mellékhere-gyulladás
• retentio testis = rejtett heréjűség
• carcinoma testis = hererák