A humán-ökorendszer szintjei

Az alábbiakban egy kicsit belemélyedünk a humán-ökorendszer alaptézisébe, és kiderítjük, mi a jó “fitty-fene” is ez, az elsőre nehezen érthető, egyenesen kínainak tűnő rendszerelmélet, melynek kialakító atyja Welch volt 1987-ben.

 

A humán-ökorendszer egy 7 szintből álló rendszerelmélet, mely az egyén és környezete közötti összefüggések vizsgálatán alapul. Alaptézise a természetes támaszok működése, melyek az ember környezetét jelöli. E szerint Welch azt vizsgálta, mi történik, ha jól és rosszul működnek ezek a szintek az emberek életközösségében. Természetesen itt nemcsak a szinteken van a hangsúly, hanem azon is, hogyan viszonyul az egyén az adott környezethez, annak kulturális közegeihez és miként befolyásolja életciklusát az állami szerveződés. Ennek megfelelően két hatás érvényesül a teljesülés szintjein, hiszen egyszer az adott egyén a szociális környezetén belül végzi el feladatait, melyeket az elbírál. Ha az elbírált feladat miatt érdekellentét alakul ki a közeg és személy között, akkor az illető összeütközésbe kerül közegével. Ennél a helyzetnél a szociális szakember segítségére van  szükség, akinek egyrészt a problémákkal történő megküzdés stratégiáinak felállításához szükséges ismernie kliense környezetét, kulturális hátterét, az életciklusaiból adódó helyzetét (pl. időskori elbutulás vagy demencia okait, fogyatékosság jellemzőit, az egyes betegségek kialakulási okait, lehetséges szövődményeit). Welch erre a sokrétű helyzetre alapozva hozta létre az imént említett ökorendszert, melyet az alábbiakban ismertetek meg veletek.:

 

A HUMÁN-ÖKORENDSZER SZINTJEI

 

Bevezetés a szociális munkába - ppt letölteni

 

 

FIZIKAI SZINT

Ez a szint a rendszer központi része, ugyanis szimbolizálja az ember testi megjelenését. Ha itt a természetes támaszok jól működnek, az ember jól érzi magát a bőrében, ha vannak betegségei, azokra megfelelő gyógyírt kaphat, alapvető szükségletei kielégítést nyernek. Ha azonban nem normális a támaszok működése, az egyén életét a gyógyíthatatlan betegségek tizedelik, fogyatékosság kialakulása kifejezett kockázatot jelent, szükségletei nincsenek a megfelelő módon kielégítve.

 

 

 

INTRAPERSZONÁLIS SZINT

Az intraperszonális szint jelöli az ember lelki életét, lelki világát. Ehhez mérten a jól működő esetben pozitív életfelfogás, pozitív életszemlélet és megfelelő önértékelés jellemzi a lelkületét, ellenben, ha a szint működése nem épp a legmegfelelőbb negatívan áll hozzá környezetéhez, az élethez, és önértékelése, önbizalma sérül, azaz alacsonyabb lesz az alap esetnél. Ezen a szinten épp ezért fontos, ha valami oknál fogva gyengül a természetes támaszok működése, megfelelően támogassuk az egyént a lelki biztonság helyes kialakulásában, elegendő pozitív élmény, életszemlélet meglétének megszerzésében.

 

 

 

INTERPERSZONÁLIS SZINT

Az embert körül vevő környezetet, kapcsolati rendszere egy részét jelöli ez a szint. Normális működés esetén vegyes és pozitív hatású kapcsolati rendszerrel találkozunk benne, ám, ha felborul az egyensúly, ezek a kapcsolatok éppenhogy csak támogató jellegűek, ugyanakkor meglehetősen hiányosak. Az utóbbi helyzetben szintén fontos az egyén lehető legjobb támogatása, támasz nyújtása számára a nehéz időszakokban, és megtalálni azokat a külső tényezőket, melyek tényleges biztonságot tudnak nyújtani számára.

 

 

 

 

CSALÁD ÉS KISCSOPORTOK SZINTJE

Ez a szint jelöli azt a közeget, mely az egyén számára a lehető legnagyobb biztonságot nyújtja. Ha normálisan működik ez a fajta természetes támasz, az idős személyt szerető, gondoskodó, az imént említett biztonságot előidéző családi közeg öleli körül, ám, ha ez sérül, általában eléggé egyénromboló hatású családi közeg érvényesül. Ez a topológia a kiscsoportokra is érvényesen működik. Ebben a helyzetben – ha nem működik megfelelően a természetes támaszok ezen szintje – az egyén számára lelki sérülést okozhat. Éppen ezért, ha pl. idősek otthonába kerül, fontos megteremteni számára azt a közeget, amelyben jól érezheti magát, szinte úgy, mintha családja körében töltené idős korát. A megfelelően támogató légkör szintén fontos, hiszen ebben a szituációban érzi magát a számára biztosított feltételek mellett biztonságban. Példa a destruktív csládi háttérre a család szintjén.:

 

 

Liza néni (70) egy idősek otthonában él, mely intézménybe 4 éve került be, miután elvesztette szeretett férjét, Miklóst. Lánya, Lilla egy Pest megyei városban lakik férjével, Zolival, és három gyermekével, valamint itt is dolgozik. Lilla eleinte szeretettel ápolta, segítette édesanyját, ám az idő múlásával kapcsolatuk egyik napról a másikra megromlott, a fiatalasszonnyal folyamatos nézeteltérései voltak az ápolást érintő kérdésekben, amely lelkileg megviselte az idős asszonyt. Liza néni a rossz kapcsolat miatt úgy döntött, beadja kérelmét egy budapesti bentlakásos otthonba, ahová aztán felvételt nyert. Bekerülése óta lánya nem látogatja, telefonon is keveset beszélnek, ha szót váltanak egymással, akkor is csak a lelki terror megy a leány részéről. A néninek fáj, hogy ennyire leromlott, borzasztó kapcsolata van Lillával, ezért az utóbbi időben arra a következtetésre jutott, megszakítja kapcsolatát annak egész családjával.

Az otthon ápolói értetlenül néznek a kialakult helyzet elébe, viszont a mentálhigiénés nővér tanácsára pszichológusi szolgáltatást vett igénybe pár hónapja…

 

 

A feltevésből kiviláglik számunkra, hogy a néni valójában azért kötözött be – a folyamatos ápolást igénylő helyzetét is figyelembe véve – az otthonba, mert leánya és közte egyenesen destruktív, lelkiállapotot felőrlő kapcsolat bontakozott ki. Mivel ettől a terrorizáló magatartástól és a további atrocitásoktól meg kívánta magát óvni, inkább szakápolási segítséget kért. A rosszul működő interperszonális szint destruktivitását végül rendszeres pszichológusi tanácsadással egybe kötve kezdte el feldolgozni, amely ebben a helyzetben kifejezetten fontos, hiszen egy óriási lelki krízisen megy keresztül, hiszen családja nem kezeli megfelelően kialakult helyzetét. Ezen a szinten, és ebben a példában a pszichológus krízisintervenciót indított el a gondozott irányában, amely segíthet a problémájának mielőbbi megoldásában.

 

 

HELYI KAPCSOLATOK SZINTJE

A helyi kapcsolatok szintje azt a helyzetet jelöli a kategóriában, amelyek az ellátást, képzési lehetőségeket, egyéb közösségeket jelentik. Ehhez mérten a természetes támaszok ezen szintjének megfelelő működése kielégíti az egyén társadalmi szükségleteit, egészségügyi ellátások, az oktatás és a helyben működő egyéb közösségek (pl. vallási közösségek) zavartalanul működnek. Azonban a rossz működés magával vonhatja az elégtelen oktatási feltételeket, melynek okán alulképzettség jelenik meg; a rossz minőségű vagy egyáltalán nem működőképes egészségügyi ellátásokat, amely pedig azt idézheti elő, hogy egy adott betegséget nem fognak tudni ellátni az annak megfelelő szaktudás alkalmazásán keresztül. Továbbá az idősek ellátását kínáló szociális hálózatok – pl. idősotthonok vagy gondozóházak – is gyenge minőségű ellátást nyújtanak, vagy egyáltalán nincsenek létesítve az adott településen, ahol az egyén él. A jól működő közegben azonban a szociális hálózat fejlett, rendelkezik az idősek ellátásához és gondozásához szükséges létesítményekkel, ezeken belül az alapfeltételeket is képes számukra biztosítani.

 

 

KULTURÁLIS SZINT

Ez a szint az utolsó előtti ökorendszer-szint, mely az egyén identitását, vallási hovatartozását jelenti. Egy fejletten működő társadalomban, természetes támasszal egy helyi kultúra vagy szubkultúra részeként élheti mindennapjait, pl. helyi református felekezet hívő tagja, mentesen minden viszontagságtól, melyek esetlegesen érhetnék őt mások részéről. A helytelen működésű rendszer azonban identitászavarokat okozhat, melyeknek köszönhetően az adott közeg lenézően, megvetően tekint az újonnan érkezett felekezeti tagra, esetlegesen bőrszíne, nemi hovatartozása miatt kivetheti magából a társadalom, azaz diszkrimináció ütheti fel fejét. Az utóbbi természetes támasz-működésre tökéletes példa lehet az alábbi feltevés:

 

 

Gizella (55) hithű Római Katolikusként a nála pár évvel fiatalabb Sárával (51) él már 20 éve. Nemi hovatartozása szerint mindkét hölgy a saját neméhez vonzódik, mely miatt folyamatos szidalmazások, szúrós megjegyzések sora keseríti életüket. A Római Katolikus egyház helyi felekezete kiközösítette, a helyi plébános kitiltotta őket a szentmisék látogatásáról. Gizellának és Sárának nagyon fáj, hogy emiatt támadások érik őket, és hiába próbálnak más katolikus közösségbe bekapcsolódni, sehol nem hajlandók befogadni az adott közösségbe nemi identitásuk miatt egyiküket sem. Megfordult már a fejükben, hogy más városban, de saját vallásuk szerint próbálnak egy másik felekezetbe bekapcsolódni, ám eddig nem jártak sikerrel, mivel hovatartozásuk miatt a környező települések teljes mértékben kirekesztik őket magukból.

 

 

A fenti példából kiderül a helyi közösségek kedvezőtlen működése természetes támaszok szintjén, mivel teljesen világos, hogy a két leszbikus hölgyeményt pusztán a nemi identitása miatt kilöki magából a helyi vallási közösség. Emiatt nem tudnak az adott szubkultúra aktív részeként működni. Azonban, ha a példázatot pozitív irányba tereljük, akkor ha helyesen működő rendszerbe kerülnének, ott a hovatartozásuk nem okozna gondot a vallásgyakorlás szempontjából, és nyugodtan gyakorolhatnák hitnézetüket.

 

 

 

ÁLLAM ÉS NEMZET SZINTJE

Ez a szint a legutolsó, a rendszer legkülső eleme, mely az egyént körül veszi. Egyrészt a politikai nézeteket, törvénykezési szinteket, másrészt az egyén számára biztosított maximális általános biztonságot jelöli. Ennek megfelelően, ha a természetes támaszok szintjén megfelelő az államirányítás, törvényhozás és szociálpolitikai helyzet, mindezek maximalizálják az ember biztonságérzetét az adott társadalmon belül. Azonban, ha mindezek megbicsaklanak, folyamatos háborúk, normálatlan működésű államhatalmi rendszerek, kielégítetlen biztonsági szint jellemzik az ember társadalmi életét. Erre az utóbbi, rossz ökorendszeri működésre szintén hoztam nektek példát.:

 

 

Albert bácsi (90) Bosznia keleti részén, a bosnyák-szerb határhoz közeli régióban él. A két állam között nem jó a kapcsolat, folyamatos forrongások, háborúk és robbantások tizedelik az országok népességét. A bácsi folyamatosan panaszkodik a helyi irányításnak, hogy jobb lenne beszüntetni a fülsértő durrantgatásokat, lövöldözéseket, a polgárháborús helyzeteket, ám az irányítás rá sem hederít kérésére. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az idős úriember betegségei és kora végett sem tud hazaköltözni Magyarországra, hogy legalább egy idősek otthonának nyugodt közegében élhesse le élete hátra lévő részét, ugyanakkor jelenlegi országán belül a háborúkon kívül járványok is pusztítanak. A bosnyák államvezetés újabb megszorításai miatt sajnos a tüntetések és polgárháborúk is kirobbanó félben vannak, mint Szarajevóban, mint pedig Albert bácsi lakóhelyén, Tuzlában…

 

 

Ebből a példázatból kiderül számunkra, hogy az állam és nemzet közösségére vonatkozó szint egy teljesen ellehetetlenült irányítás mellett már-már működésképtelen. Egyrészt a betegségek elszaporodása, másrészt a háborúk sorozatos kitörése, a lehetséges forradalmak megléte eléggé nehézzé teszi az életközösséget.