Esetmegbeszélés és szupervízió

Már beszéltünk a Kiégésről és arról, hogy mi okozza, viszont konkrétan arról, hogy megelőzésének lehetőségei mit takarnak, még nem. Mielőtt belemegyünk az esetmegbeszélés és szupervízió témakörébe, ismételjük át, mi is az a Burn-out vagy Kiégés szindróma!:

 

 

A Burn-out vagy Kiégés szindróma a fokozott érzelmi stresszhatások és megterhelések nyomán kialakult érzelmi-, fizikai-és mentális kimerültség állapota, melyet az egyén személyiségéből adódó negatív attitűdök megjelenése jellemez.

 

 

Ebből a fogalommeghatározásból kiindulva tehát már láthatjuk, miért is olyan fontos, hogy egy esettel kapcsolatban vagy a szakmai programvezetést illetően felmerült problémákat megbeszéljék, vagy kiégést megelőző tanácsadáson vegyenek részt az ápolói team tagjai. De mi az az esetmegbeszélés?

 

 

ESETMEGBESZÉLÉS

Leegyszerűsítve az esetmegbeszélés nem más, mint egy esetvezetési megbeszélés, melyen szakmai nehézségeikről, a munkával kapcsolatos problémáikról vagy konkrét eset levezetési akadályairól beszélnek a részt vevők. Fontos, hogy mindenki vigyen egy esetet, melyet mások szemszögéből is megvizsgálnak, és mindenki a saját megoldási stratégiáján keresztül igyekszik segíteni a másiknak. Kiemelten szükséges, hogy a hatékony megbeszélés-levezetés esetén szakmai titoktartással, diszkréten, csak egymás között, az adott alkalommal beszéljenek a témáról, valamint a helyzethűség elvére is legyenek tekintettel, avagy más szakmai értekezlet alkalmával nem mondhatnak róla semmit. Az esetmegbeszélésen a közvetlen kollégák vesznek részt, és egy több lépcsőből álló folyamatot rejt magában. Lépcsői:

 

  1. Bevezető, ráhangoló kör: Itt lényeges, hogy az adott tagok motivációját elősegítsék, feloldják az esetlegesen kialakult feszültséget, izgalmi állapotot. Itt derül ki az, hogy ki milyen esettel állt szemben munkája során.
  2.  Esetmegbeszélés: A tényleges esetmegbeszélés alkalmával egyrészt az esettel, másrészt pedig az egymást érintő problémákkal kapcsolatban történik a megbeszélés. Ha a hozott eset a gondozottal kapcsolatos, akkor ismertetendő a gondozott problémája, megoldási lehetőségei, ha volt megoldási kísérlet, sikerült-e megoldani a problémát és mi lett a megoldási kimenetel.
  3. Gondozó hozzáállásai az adott téma tárgyához: Az esetmegbeszélés alkalmával, ha tovább göngyölítik a szálakat, kiderülhet az, hogy a gondozó milyen viszonyban van kliensével, hogyan viszonyul annak családjához esetleg megoldandó vagy megoldott problémájához. A kollégákat érintő megbeszélés esetén pedig a kollégákkal való viszonyulás a kiemelten fontos tényezője.
  4. Esetértékelés: Az értékelőkör esetén a konkrét problémára illetve annak megoldására vonatkozó megoldások kiértékelése, illetve az, hogy az adott segítség vezetett-e eredményre a gondozó és kollégái szempontjából.
  5. Zárókör: A zárókör alkalmával értékelik a részt vevők az egész esetmegbeszélést, egymás tanácsait, elmondják véleményüket az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán.

 

 

Most, hogy az esetmegbeszélést tömören kitárgyaltuk, tekintsük át a szupervízió lényegét, és lényegi elemeit! Mi az a szupervízió?:

 

 

A SZUPERVÍZIÓ

A szupervízió már teljesen más kategória, mint az imént ismertetett esetmegbeszélés, mivel több ponton is eltér tőle. Elsőként megemlítendő, hogy egy előre megszervezett szakmai segítség, mely alatt az esetlegesen fellépő kommunikációs és együttműködési problémák megoldására irányuló tanácsadást, tanulási folyamatot értjük. Míg az esetmegbeszélésnél nem fontos egy konkrét szakember kijelölése, addig a szupervíziónál egy erre kiképzett személy, a szupervizor a tréning vezetője. Fő témája a gondozó kapcsolata a kollégáival, főnökével, a munkájához és a munkahelyén kialakított szakcsoportokhoz való hozzáállása, ami azt jelenti, hogy nem a személyisége az alapja (mint a konkrét gondozói munkának, amelyben a gondozónő a személyiségével dolgozik, mint legfőbb munkaeszközzel – szerk.).

Másrészt pedig a szupervízió abban is különbözik az esetmegbeszéléstől, hogy több formában lehetséges levezetése. Típusai:

 

 

  1. Egyéni szupervízió: ezen a tréningen a szupervizor egy adott gondozóval ül le megbeszélni az aktuális problémákat, és igyekszik megoldást találni rájuk. Ennek a célja az, hogy a megfelelő önvédelmi technikákat elsajátíthassa a részt vevő kliens annak érdekében, hogy a kiégést megelőzze munkáján belül.
  2. Csoportos szupervízió: Ez esetben eltérő szakmai beosztású szociális szakemberek ülnek össze a szupervizorral, hogy a felmerült problémákat megbeszéljék. A cél jelen helyzetben az, hogy egymást segítsék a megoldásban.
  3. Team-szupervízió: Ennél a formátumnál egymással konkrét, személyes, kolléga viszonyban álló szakemberek beszélik meg a konfliktust okozó gondjaikat. Itt a cél az, hogy a kialakult konfliktusokat csillapítsák, valamint egymással nyílt, őszinte kapcsolatot alakítsanak ki.

 

 

 

Tehát egy szóval élve a szupervízió lényege abban rejlik, hogy felállítsák a kompetenciahatárokat, a munkahelyi team-ek, rendszerek működését illetve az együttműködést a team-ekenbelül és kollégák között megerősítsék, a munkavégzést pedig minél színvonalasabbá alakítsák. Másrészt pedig ez a tréning az egyik legjobb önreflexiós eszköz annak érdekében, hogy a szociális szférában, egészségügyben vagy más segítői területeken dolgozó szakemberek minél jobban vevők legyenek arra, hogyan lehetséges lelki védelmet kiépíteniük a Burn-out szindóma kialakulásának megakadályozása céljával.