Az angol nyelv a világ egyik legtöbbet beszélt nyelve, s egyben a germán nyelvcsalád tagja. Már a 7. századtól kezdve maradtak fenn írásos emlékek, melyek alátámasztják, hogy a legrégibb nyelvek egyike is.Történetileg kialakulása szerint több nyelvi egységre bontható, ezek közül a brit szigetre betelepült germán törzsek által kialakított óangol az első. Az óangol nyelvet a 7.-10. század környékén, a szigeteket megszálló dánok hatására alakították ki, mivel az akkori dán ajkúak nyelve szinte megtévesztésig hasonlított a mai angolhoz.
1066-ban Anglia – Hódító Vilmos inváziója révén – normann uralom alá került. A normannok Skandináviából származtak, de a mai Franciaország északi részén, Normandiában hozták létre államukat. Itteni letelepedésük után átvették a francia nyelvet, amit Angliában is megtartottak, így a nemesség nyelve körülbelül 300 éven keresztül a francia volt, ami mély nyomokat hagyott az angol nyelven. A közemberek azonban továbbra is angolul beszéltek. Ez az oka például annak, hogy a húsokat nyersen máshogy hívják az angolban, mint sütve: az állatokat az angolul beszélő angolok nevelték, és természetesen saját nyelvükön nevezték meg azokat. A normann urak asztalára azonban már sütve kerültek, akkor már francia névvel.
Az 1348-as nagy pestisjárvány a lakosság harmadát elpusztította, főleg a városokban, ahol a franciák éltek. Így hamarosan nem maradt elég francia, hogy az állami hivatalokat betöltse, ezért kénytelenek voltak angolul beszélő embereket felvenni. Az 1500-as évek közepére a francia nyelvet már egyáltalán nem használták Angliában. Hatása azonban tartósan és nagy mértékben átalakította az eredeti angol nyelvet, amelybe rengeteg latin eredetű szó épült be. Így alakult ki az a helyzet, hogy a mai angolban kevesebb az óangol, mint a latin eredetű szó.
A modern angol az 1600-as évek közepe óta használt angol nyelv, amely természetesen azóta is folyamatosan változik. Például a korai modernben még volt külön tegező és magázó forma; ez a kettősség már eltűnt. Ez azt jelenti, hogy az angolok csak magázódnak egymás között.

Az angol főként izoláló nyelv, mely azt jelenti, hogy a szavak sorrendje határozza meg a mondatok fő nyelvtani felépítését. Ezen kívül a rendhagyó ragozásokat és az agglutinációt is magán viseli, ami pedig az indoeurópai nyelvek egyik alapsajátosságaként van jelen a nyelvben. Eszerint az angol egy ún. SVO-nyelv – ami azt jelenti Subject (alany), Verb (ige), Object (tárgy). Viszont sok esetben a tárgy a mondat elejére is átvihető, így az adott mondat is más értelmet kap.

Példa:

I was in Istambul. (Isztambulban voltam/jártam.) – I (alany) was (ige) in (jelző) Istambul (tárgy).

Leaves are yellow. (A falevelek sárgák.)

I found three yellow leaves. (Találtam három sárga falevelet.)

Magát a nyelvet a világon összesen a statisztikák szerint 446 millióan beszélik anyanyelvi szinten, ugyanakkor az Európai Unió 25 hivatalos nyelvének az egyike is.

RÖVIDEN A KIEJTÉSTANRÓL – AVAGY A FONETIKA BEMUTATKOZIK

Ahhoz, hogy kicsit jobban érthessük, miért is van az a sok érdekes betűleirat a kiejtésben, meg kell ismerkednünk az idegen nyelvek egyik kiejtéstani alapelemével a fonetikával. A fonetikus írásmód magyarra fordítva annyit jelent, kiejtés szerinti leirat. Ez segít abban, hogy megfelelően tudjuk kiejteni az aktuálisan megtanulandó szavakat, majd mondatainkat is. A fonetikában a hangsúlyt is jelölni szokták attól függően, hol van az adott kifejezésben, szókapcsolatban vagy szóban a hangsúly, illetve van-e egyáltalán a kiejtésben hangsúlyos rész. Ez általában az alábbi fő szempontokat jelöl:

• • főhangsúlyos: May (‘mei) = Május;
  • mellékhangsúlyos: activation (æktə̣ˈveɪʃən) = aktiváció;
  • hangsúlytalan: accent (ə̣k’sænt) = hangsúly

Az angol fonetikában az alábbi jeleket használjuk, ha kiejtés szerinti leiratot készítünk egy aktuális szó kapcsán:

1. Mássalhangzók (Cosonants)

2. Magánhangzók (Vowels)