Az oldalon szereplő összes cikk, tanulmány a szerkesztő saját gyűjtésén alapszik, így engedély nélküli felhasználása oldaladon bármilyen formában tilos! Ha megtetszik bármely tartalom, előzetes chates kérés útján elvihető, de arrakérlek, írd ki a forrást! Köszönettel: Nyx Angel
Finn igeragozás múlt időben

Az alábbiakban röviden, érthetően elmesélem nektek, milyen alapkövetelményeknek kell megfelelnie a múlt idős ragozásnak ahhoz, hogy érzékelhessük, valóban múlt idejű igével van dolgunk. Ahogy a jelen idő képzésénél, úgy itt is vannak nyelvi sajátosságok, melyekből kikövetkeztethető egy ige múlt idejűsége. Míg jelen időben a -VAT vagy -VÄT ragot ragasztottuk az igéhez a hangrendnek megfelelően, és nagyjából behatároltuk a szabályos és rendhagyó változatokat, addig a múlt idő egy telesen más arcát mutatja nekünk ebből a szempontból. Ismételjük át a jelen idő képzőrendszerét!:

 

mina: -n → voimistun = erősödök, erősödöm

sinä: -t → jatkat = folytatod

hän: általában az utolsó magánhangzó duplázódik meg, de adódik olyan helyzet is, mikor eleve nem kell semmit csinálni az igével, mert E/3-ban magánhangzókettősség található benne

  • eleve dupla mgh.-t tartalmazó ige pl.: keittää – főz; kaytää – használ; taytää – betölt
  • magánhangzó-duplázódás tapasztalható: istuu – ül; seuraa – követ

me: -mme → olemme = vagyunk

te: -tte → kysytte = kérdezitek, kérdeztek

se/he: -vat, -vät → laulavat = énekelnek; keksivät = kitalálják

 

Most, hogy áttekintettük ismét a jelen időt röviden, nézzük meg együtt, milyen szabály vonatkozik a múlt időre!

Első, és nagyon fontos ismérv az, hogy a múlt idő képzőjele az -i, mely a jelen idejű igékben megváltoztatja a szótőben előtte lévő magánhangzót. Az időt az adott ige jelen idejű formájából képezzük.

ESIMERKKEJÄ

minä: -oin → ajoin = vezettem

sinä: -it→ menit = mentél

hän: -i → itki = sírt

Az első három személyben a ragozási módszer kissé eltér a jelen időétől, azonban a múlt időben megmarad T/1-2 esetén a többesszámnál megszokott -mme, -tte, és a hangrendtől függő -vat, -vät a 3. személyben.

me: -imme → kydötimme = lovagoltunk

te: -itte → palelitte = fáztatok

he: -ivat, -ivät → tulivat = jöttek; lyöttivät = találtak

 

Azon igék esetében, melyek -lt, -nt és -rt-tagokat tartalmaznak szótövükben, az igei személyragok elé -s kerül.:

 

PUHALTAA – FÚJ

 

    • minä → puhalsin
    • sinä → puhalsit
    • hän → puhalsi
    • me → puhalsimme
    • te → puhalsitte
    • he → puhalsivat

 

A “haluta”-igéhez hasonló igék igevégződése múlt időben -si-re változik.

 

KALUTA – RÁG

 

    • minä → kalusin
    • sinä → kalusit
    • hän → kalusi
    • me → kalusimme
    • te → kalusitte
    • he → kalusivat

Az alábbiakban összegezve leírom nektek, mikor történik változás a múlt idejű ige esetén a magánhangzóknál.:

    • o, ö, u, y: nem történik tőváltás, az ige ugyanaz marad → syyhyn-syyhyy-syyhyin-syyhyi = viszketek-viszket-viszkettem-viszkedtetek
    • e, ä, i: mindhárom mgh. kiesik, ha megtalálható az igei szótőben → tunnen-tuntee-tunsin-tunsi = érzem-érzi-éreztem-éreztétek
    • -a o-ra vált, ha az első szótag -a-t tartalmaz  → salvan-salvaa-salvoin-salvoivat = kasztrálom-kasztrálja-kasztráltam-kasztrálták
      • kiesik az -a, ha 
        • egy szó kétszótagú, és nincs az első szótagjában -a → otin-ottaa-otit-ottivat = fogom-fogja-fogtam-fogták
        • több szótagú szavaknál → sidotan-sidottaa-sidotin-sidottivat = kötök-köt-kötöttem-kötöttek
    • -ie: múlt időben a két magánhangzó felcserélődik  → vien-vie-veit-veivät =viszem-viszi-vittem-vitték
    • -uo: múlt időben az -u kiesik és -oi-re változik a rag→ tuon-tuo-toin-toivat = hozom-hozza-hoztam-hozták
    • -yö: múlt időben az -y kiesik és -öi-re vált a rag → syön-syö-söin-söivät = eszek-evett-ettem-ettek
    • -i igevég esetén csak az E/3 és T/3 között van eltérés → sallii-sallivat = enged-engedte
    • -y átvált -v-re pl.: käyn-käy-kävin-kävivät = elfutok-elfut-elfutottam-elfutottak

Az olyan esetekben, amikor egy magánhangzót -i követ sokszor nehéz rájönni, ha az igét csak önmagában nézzük, hogy múlt időben van. Ennek az oka az, hogy a jelen idejű ragozástól semmiben sem tér el az aktuális igénk ragozás alkalmával. Ekkor nagy segítség az igét körülvevő szövegkörnyezet.