A latin nyelv egy holtnyelv, melyet az ókori rómaiak használtak, amiből az következik, hogy a Római Birodalom hivatalos nyelve volt a görög mellett. Ebből fejlődtek ki az újlatin nyelvcsalád tagjai, mint a francia, olasz, spanyol, portugál, román, azonban a világ népességének mintegy 15%-a használja őket. A latin elsősorban a jog, vallás és egyéb tudományágak (pl. orvostudomány, biológia) fő nyelve.

A latin az ókor óta változásokon esett át, így, ha nyelvvizsgára adná valaki a fejét eme nyelvből, leginkább a humanista és egyszerűsített, magyarított kiejtést fogadják el. A latin fonetikus, azaz hangról hangra ejtünk minden szót. Eleinte csak 19 betűt tartalmazott, melyek:

A B C E F G H I L M N O P Q R S T W X

Ez a betűsor görög ráhatásra 22-re nőtt, ugyanis a K (kappa), Z (zeta) és Y (üpsylon) betűkkel bővült. A legtöbb betű kiejtésének szigorú formai sajátsága van, melyeket én most orvosi latin példákkal igyekszem szemléltetni az alap anyagnál.

Kiejtéstan – monoftongusok, diftongusok

1. A – az a legtöbb esetben a magyar “á”-hoz hasonló nyílt hang, de ejthető “a”-nak is:

gastrorrhagia (gasztrorrágia) = gyomorvérzés

 

2. AE, E – mindkét magánhangzó “é”-nek ejtendő, habár az ae a magyar resistuált kiejtéstan szerint aj:

e =é – drag[ee] (drazsé) = cukorbevonatos tabletta;

ae = é – cholesterinaemia (koleszterinémia) = kórosan magas koleszterinszint a vérben

azonban az e esetében az kivételt jelent, ha szó elején áll, és mássalhangzó követi, vagy mássalhangzó után áll:

endometriosis (endometriozisz/endometriózis) = endometriális szövet található a méh üregén kívül; endometrialis carcinoma (endometrialisz karcinóma) = méhtestrák

 

3. OE – az oe az ae-hoz hasonlóan kétféle kiejtéssel létezik, az egyik a humanista “ö”,”ő”, a másik a magyarított latin verzió szerinti “oj”. habár inkább ejtendő ő-nek. létezik olyan gyakorlat is, ahol o+e-verzióban két külön hangot jelöl:

o+e: dyspnoe (diszpnoē) = nehézlégzés;

ö : oesophagitis (özofagitisz) = nyelőcsőgyulladás

4. I – ha magánhangzók között illetve szó elején áll: j

összes többi esetben: i

I = J: iuris (jurisz) = jog; Maius (májusz)= Május

minden más eset: diarrhoea (diarré) = hasmenés; ielus (ielusz) = bélelzáródás

5. C – e, i, ae, oe, y előtt: c

y : cystolythiasis (cisztolitiázisz) = húgyhólyagkövesség

oe: coeliacia (cöliákia) = lisztérzékenység

ae: caecum (cékum) = vakbél

i: cirrosis (cirrōzisz) = májzsugorodás

e: cerebellum = kisagy

minden más eset: k

carcioma recti (karcióma rekti) = végbélrák

6. CH – általános megközelítés szerint “h”:

bronchitis (bronhitisz) = hörgőgyulladás

szó első magánhangzója előtt: k

cholelythum (kolelitum) = epekő; cholelythiasis (kolelitiázisz) = epekövesség

7. GU – gw-nek ejtendő

sanguis (szangwisz) = vér

8. QU – qw-nek ejtendő

aqua (akwa) = víz

10. TI – ha a diftongus után magánhangzó áll, és nem követi s, t, x, akkor ejtése: ci

infectio (infekció) = fertőzés

minden más esetben ti-nek ejtjük

gastritis (gasztritisz) = gyomorhurut

11. PH, RH, TH

ph = f – nephritis (nefritisz) = vesegyulladás

rh = r – rhinitis (rinitisz) = nátha

th = t – arthritis (artritisz) = ízületi gyulladás

12. S – általános kiejtéstan szerint sz, de magánhangzók között z-nek ejtjük

s = sz – sepsis (szepszisz) = vérmérgezés

s = z – kyphosis (kifozisz) = gerinc hátrafelé görbülete

lordosis (lordózisz) = gerinc ágyéktájon való görbülete

scoliosis (szkoliózisz) = gerinc oldalirányú görbülete

13. Y – általános kiejtéstan szerint i, de a görög eredetű tulajdonnevekben ü-nek ejtendő

y = i: myoma (mióma) = izomdaganat; dysmenorrhoea (diszmenorrea) = fájdalmas menstruáció

y = ü: Mycenae (Mükéné)