Burnout-vagy Kiégés-szindróma

A Burnout-vagy Kiégés-szindróma egy pszichiátriai betegségeket magába foglaló tünetcsoport, mely első sorban a segítő szakmában dolgozókat érintő betegség. Fokozott érzelmi megterhelés váltja ki, ennek fő oka a stresszes életmód. A fő megjelenési szempontjánál azonban jóval tágabb értelemben is kialakulhat, így pl. egyházi személyeknél, jogi területen és egészségügyi szférában ténykedő egyéneknél. A betegség ciklikus fejlődésű tünetcsoportokból áll, melyek ráadásul jól kivehetők, elkülöníthetők egymástól. Egyébiránt a Helfer-szindrómával is összefüggésbe hozható (azt majd a Helfernél kicsit jobban részletezem, miért).

 

TÜNETEI

 

testi-lelki kimerültség

 

megfelelési és bizonyítási kényszer – ez főleg munkában fordul elő

 

a személyes lelki-fizikai szükségleteink háttérbe szorítása – ergo ennél a szakasznál az a fontos, hogy másokon segítsünk, magunkat ezáltal elhanyagolva

 

apátia kialakulása, közömbösség

 

fokozott stresszérzékenység és intolerancia mások iránt

 

depresszió – ez a belső üresség és reménytelenségérzéséből fakad

 

alacsony önértékelés

 

személyközi kapcsolatok terén erős negativitás, cinizmus

 

Okai között a legelső helyen a már, a cikk elején említett fokozott stresszhatások állnak, de kialakíthatja még pl. a munkahelyen végzett munkánk elismerésének hiánya, vagy alacsony elismerési szintje, túl hosszú munkaidő, korlátozott karrierépítési lehetőségek (ebből fakadóan a motiváció hiánya).

A Burnout alapvetően öt szakaszra osztható fel, melynek a csúcsa a pszichoszomatikus reakciók halmazában kristályosodik ki.

 

 

A BETEGSÉG SZAKASZAI

 

Remények fázisa

 

Munkamánia/Túlzott munkaszeretet fázisa

 

Frusztráció fázisa

 

Apátia fázisa

 

Pszichoszomatikus reakciók fázisa

 

 

 

 

I.) REMÉNYEK FÁZISA

 

 

Új remények útján járva | Empata sztorik

 

Ebben a szakaszban a beteg úgy érzi, hogy a feje felett összecsaptak a hullámok, és a tipikus “semmire sincs időm”-típusúvá válik gondolkodása. Ebben az első stádiumban szó szerint önként viszi a bőrét a vásárra, és megpróbál maximumot kihozni magából munkahelyén, miközben egyre több ideig kimaradozik otthonról a sok, saját vállara vett feladat miatt. Emiatt családi, egyéb szociális kapcsolatai fokozatosan hátra szorulnak, esetleg megbomolhatnak. Mivel a beteg számára ekkor a legfontosabb a személyisége, ezt tekinti mások számára a legvonzóbb eszköznek, így igyekszik másoknak tökéletesen megfelelni ezen a téren, olyannyira, ha valamilyen negativitás éri a munkahelyén, képes személyes bukásként, kudarcként elkönyvelni. Ebből a bizonyítási kényszerből két úton haladhat tovább: a munkamánia és frusztráció érzése felé.

 

 

 

II.) MUNKAMÁNIA/TÚLZOTT MUNKASZERETET FÁZISA

 

Hogyan ismerhető fel a munkamánia és miben különbözik a magas ...

 

Ebben a szakaszban az egyén képes elkülöníteni a magánéletet a munkától, amely abban nyilvánul meg, hogy a munkahelyi problémákat nem viszi haza, és ez a családi és egyéb problémákra is igaz – ugyanis ez utóbbiakat nem viszi magával a munkahelyére. Egy szóval itt még megfigyelhető az, hogy viszonylagos egyensúly van a két értékrend között. A beteg ekkor kezdi fokozatosan eltemetni magát a munkájába, nyugodtabb, a környezetével szemben is higgadtabb lesz, még a kreatív tervek megvalósítására is képes lehet.

 

 

 

III.) FRUSZTRÁCIÓ FÁZISA

 

Hivatalosan is betegségnek számít a munkahelyi kiégés - EgészségKalauz

 

A beteg ebben a szakaszban kezdi egyre jobban elveszíteni higgadt, józan mivoltát, egyenesen kezd felborulni a megszokott napirendje. Munkájában szétszórt, magánélete is hajszoltabb formát kezd ölteni, megjelenik a diszharmónia jelensége. Úgy érzi, minden “kicsúszik a kezei közül”, mivel saját személyes mibenléte feledésbe kezd merülni. Egyes esetekben a szakmától és közélettől is visszavonulnak, mivel úgy érzik, elegük van ebből a helyzetből, ürességet éreznek belül.

Munkahelyen egyre jobban kezd csökkenni az alacsony elismerési szint miatt az önértékelés, egyre inkább fokozódik a bűntudat érzése. Csökken a terhelhetőség, nyugodtság, ezzel együtt nő az ingerlékenységi küszöb. A burnout ezen fázisában érzékelhetően szétszórt a beteg, nem képes önkontrollt tanúsítani élete bármely területén, és különbséget tenni a munkahelyi-és magánéleti problémák között. Megjelennek a testi tünetek, melyek fizikai fáradtságban mutatkoznak meg.

 

 

IV.) APÁTIA FÁZISA

 

Ad Sidera Csoport - A félelem és az apátia kiszorítása

 

A Burnout utolsó előtti szakaszában a beteg visszahúzódik, visszavonul a világ elől, mindenkivel ellenségesen bánik. Jellemzi ezt a fázist az is, hogy másokkal szemben egyre gyakrabban fitogtatja erejét, ha hatalmi pozícióban lévő pl. vezető személy, nem válogat a büntető szankciók között. A tipikus érdektelen személytípus, akit semmi sem érdekel, ezért igyekszik minél távolabb kerülni mindentől, ami eddig örömet és kiegyensúlyozottságot hozott életébe. Eddig kialakított és megszokott értékrendje felborul, fokozatosan elveszti hitét saját tudását illetően.

További jellemzője, hogy elfogynak kreatív ötleteik, bezárkózottabbá válnak – ergo kezdeményezőkészségük is sérül. Önértékelési zavarban szenvednek, ugyanakkor szemléletükre a valami “vagy fekete, vagy fehér”-látásmód jellemző.

 

 

 

V.) PSZICHOSZOMATIKUS REAKCIÓK FÁZISA

 

Minden betegségnek lehet lelki oka – itt a lista! | nlc

 

A betegség legutolsó fázisa a pszichoszomatikus reakciókat rejti magában. Voltaképp ezek a testi és lelki elváltozások, melyek külső illetve belső hatást gyakorolnak a burnout-ban szenvedő betegre. Első lépésként a személyes motiváció teljes hiánya tapasztalható a szakaszban, ehhez még a közöny, fáradtság és befásultság is társul. Önmarcangoló, önpusztító attitűdöt folytató, munkaképtelen személy az ilyen egyén, akinél mint a testi, mint pedig a lelki tünetek jelenléte miatt magasabb a veszélyeztetettség rizikófaktora. Érzelmi síkon a teljes közömbösség alakul ki, úgy is fogalmazhatnánk, hogy érzelmileg az ilyen ember érzéketlenné válik.

Egészségi állapota leromlik, amelynek oka elsősorban a rendszertelen alvás, kikapcsolódásra való képtelenség. Kialakulhat a pánikbetegség.

 

 

A Kiégés-szindróma manapság már csak abból is kiindulva, hogy fázisokra osztható, jól elkülöníthető részegységekből áll, hivatalosan is pszichiátriai betegségnek számít. Épp ezért fontos, hogyha valakinél a környezetünkben ilyen problémát észlelünk, ne habozzunk orvosi segítséget kérni, hiszen a jelenség mögött meghúzódó súlyosabb pszichoszomatikus tünetek szaksegítségre szorulnak.

 

 

 

A BURNOUT MEGELŐZÉSE

 

Mivel külső, és személyes identitásból származó okai egyaránt lehetnek a Burnout-nak, célszerű csírájában elfojtani a betegség tovább gyűrűzését. Ciklikusságából adódóan is fontos, hogy rögtön észrevegyük már a legkisebb tüneteit is, és megfelelő módszerekkel gátat szabjunk neki. Önismereti tréningekkel, illetve a munka során kialakult kiégés esetén munkahelyváltással megelőzhető a szindróma, iskolai berkekben pedig a tantestületi csapatban, jó hangulatú közegben tartózkodással valósulhat meg.

Magánéleti szemszögből nézve fontos a kikapcsolódás, illetve azon örömök felfedezése, melyek pozitivitással töltenek el minket. Erre jó alkalom a pihenőidő napi szintű, rutinos követése, mivel ezzel megtörhető a munkamonotónia.