Mosollyá vált természet

Egy mosoly, s más semmi, csak ennyit adhatok,
Egy mosoly, mely beragyogja majdan nappalod.
Mosoly, mely átível a szürke napokon,
Legfényesebb csillag lesz sötét hajnalodon.

 

Mosoly, mely lelkedben nem hervad el soha,
Mely lámpásként gyúl, ott, hol a szeretet kialszik,
Hol majdan a tavaszi kikelet rügyet bont,
S ezerszín virágzik.

 

Hol a nyári nap sugára vérvörösen izzik,
Az elsárgult falevél sisteregve a földre hullik.
Hol a tél jeget fakaszt a tó felszínén,
S a fénylő hold világa rajta vígan táncra kél.

 

Egy mosoly, s más semmi, mit néked adhatok,
Egy mosoly, mely beragyogja majdan fázós hajnalod.
Görbe vonal, mely átível a szürke napokon,
Mely legfényesebb csillaggá alakul sötét hajnalodon.