Pszichológia

Hull a fáról az elsárgult levél,

Süvítve fú’ a hűvös szél.

Hallgatom az üvöltő szeleket,

Hallgatom, mit susognak, súgnak teneked.

 

Azt súgják a hűvös szelek,

Légy erős, ne hagyd, hogy bántsanak tégedet!

Légy az élő, igaz szeretet,

Ki legyőzi majdan a zimankós hideget!

 

Légy az, ki másnak a bajban támasza,

Kinek a szívét a fájdalom önkéntelenül elnyomja!

Győzd le a fájó életet,

Hallgasd a daloló természetet!

 

Azt susogják a hűvös szelek,

Engedd kinyílni fájó szívedet!

Engedd, hogy átjárja a féktelen szeretet,

S arra figyelj, koncentrálj, ki kedves teneked!

 

Süvítve fú’ a hűvös szél,

Ropog a lábam alatt az elsárgult levél.

Hallgatom az üvöltő szeleket,

Melyek boldogabb létet súgnak teneked.

 

Boldogabbat, szebbet, s jobbat, mint eddig volt,

Lassan felsuhan az égre a fényes telihold.

S továbbra is hull a fáról az elsárgult levél,

Bízz, remélj, higgy rendületlenül a jóban, üvölti a hűvös szél!

 

Higgy, bízz remélj, hogy az életnek legyen boldogsága,

Ha dideregve is lépsz az őszi útnak levélszőnyeggel borított porába!

Odakünn zúg, üvölt a fagyos őszi szél,

Bízz abban, ki hisz benned és titkon veled együtt remél!